Csoóri Sándor: Az elhalasztott igazság. Beszélgetések 1971-2010 - Magyar esszék (Budapest, 2011)
Szakolczay Lajos - Nekünk ilyen sors adatott
jött az órára, kiszólított a katedrához, s csak annyit mondott: Csoóri fiam, ha költő akarsz lenni, előbb tanulj meg helyesen írni. A kézírásos verseimben éppúgy kijavította a hibákat, mint ahogy az órán írt dolgozatainkban. Megjegyzése fölért egy baltacsapással. Különösen azért, mert Hencze tanár úr lenyűgözően tudott előadni, különösen ha Arany Jánosról beszélt. A Toldiról és a balladákról. Azt vártam tőle, hogy engem is eligazít.-Abba is hagyhattad volna az írást. Mitől bátorodtál meg mégis?- Története van ennek is. Nyolcadikosként a Kocsi Csergő Bálint Népi Kollégium hét kisdiákjának a szobafönöke lettem. Egyszer az egyik pesti fiú kapott az édesanyjától - az apja elesett a háborúban - harminc forintot. Új forintban ez komoly összeg volt. Négy nappal később lába kelt a pénznek. Körülöttünk felnőtt teológusok laktak, rájuk képtelenség lett volna gyanakodni. Csakis a másik hat között lehetett a tettes. Bezártam az ajtót. Leültettem őket, és azt mondtam nekik: Fiúk, itt nem jártak se angyalok, se utcasöprők, se orosz katonák, a pénzt nem vihették el, a pénznek elő kell kerülnie. Addig nem nyitom ki az ajtót, amíg nem jutunk a nyomára. Még a vécére se mehetett ki egyedül senki. A harmadik napon a kis Bárány megtört, és töredelmesen bevallotta, hogy ő vitte haza a pénzt. Beteg az édesanyja, és sehonnét se tudtak pénzt szerezni orvosságra. Szavait nem vontam kétségbe. Nekem elég volt maga a vallomás és a töredelem. S minthogy az újságtól volt valamennyi keresetem, a harminc forintot odaadtam a kis Báránynak, hogy adja vissza a meglopott társának. Három hét múlva a kis Bárány, otthonról jövet letesz elém egy József Attila-kötetet. A híres Cserépfalvikiadást. Ezt meg honnan szerezted? - kérdeztem. Kiderült, hogy a falujukban volt egy kastély, ’45 tavaszán kifosztották az oroszok, a könyveket kidobálták az udvarra, s az apja néhányat hazavitt közülük. A József Attilát is. Soha ekkora jutalmat nem kaptam a sorstól egy ,jó cselekedetnek” mondható tettemért. A kis Bárányra úgy néztem később, mint József Attila lelki rokonára. A kötettel feküdtem, keltem. Akkor nemcsak József Attilát nem ismerték igazán a tanárok és a diákok, de még Adyt sem. Egy év múlva - a Nem én kiáltok című kötet verseit kivéve - szinte mindegyik versét megtanultam kívülről. 342