Csoóri Sándor: Az elhalasztott igazság. Beszélgetések 1971-2010 - Magyar esszék (Budapest, 2011)
Bedecs László - Töredékek a múltból
pújából című versét, megérezzük, hogy nem egy újságíró, nem egy erős hömpölygő tömeg szólított meg bennünket, hanem csak egy belső hang, amely nem akar hadakozni a világgal és feleselni a lecsüngő kézzel. Az Óda tegnap még nem létezett, de mára már megváltoztathatatlanul létezik. Úgy létezik, hogy nem mozdulhat meg benne semmi. Hullámzó dombok emelkednek csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár hínár a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong -tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság. Szeretnék mindent tudni erről a versről, nem a pletykákat, hanem a csodát, amely közelebb vinne minket a mindenség létezéséhez. De szerintem még József Attila se tudta. Nem tudom, a vers tud-e önmagáról?- Fontos ez?- Nem tudom, de szeretném tudni. Ilyen lángelméjű vers ennyire öntudatlan volna?... Jó, hagyjuk az egészet! De ha már József Attiláig jutottunk, szeretném egyik hozzá kapcsolódó rögeszmémet elmondani. Kassák szabad versformáiban nem tudott volna senki, még József Attila sem ilyen verset imi. A különféle izmusok óriási hatással voltak a modem költészetre már a háború előtt is. Nálunk csak a Kassák-kör dübörgött harciasán. Megérti az ember, hiszen jóakarat mozgatta. De a háború után, a „békekötéseken” kiderült, hogy a legnagyobb csapás minket ért, és tett tönkre. Európa parancsnok-országai éles fejszékkel politizáltak. Más országokban szabadabban engedték a körülmények, hogy irodalmuk és művészetük közelebb kerüljön Európa újító mozgalmaihoz. A csehek, a lengyelek, a horvátok, a szerbek kinyitották az ablakaikat. Minálunk az ösztönök, a kísérletezések nem virágoztak úgy ki, mint ná408