Csoóri sándor: Védőoltás. A magyar irodalomról az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig (Budapest, 2011)
Belépő a 20. századba
A másiknak a címe is: József Attila. E két, tükör előtti verset nem a magamutogatás hiúsága szülte, hanem a magára találásé. Olyannyira így van ez, hogy ezek után a versek után csak két szabad verset írt, a többiek mind rímesek, zártak, a modernség legbelső csúcsai körül keringenek. Annyira szürrealisták és modemek csak, amennyire realisták is. Annyira metafizikaiak, amennyire megfoghatók és érzékiek. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! (Ars poetica, 193 7. február eleje) A költők ars poeticája nemcsak a művészeti célok sűrítménye, hanem az életcélok sűrítménye is. Nem szeretnék túlozni, de azt hiszem, hogy a magyar költészet fölvilágosító vallomásai közül József Attiláé a legsodróbb és a legátfogottabb. Az olyan nagy versei, mint például A Dunánál, a Hazám, a Külvárosi éj, a Téli éjszaka, a Levegőt!, az Oda, a Kései sirató, sőt én idesorolom még a legutolsó versét is: Íme, hát megleltem hazámat... Egyaránt elmondhatom róluk, hogy a lírai-én és a történelmi-én közös remekművei maradnak az idők végezetéig. * Sajnos, túl hosszúra sikerült ez a rögtönzés, tehát illik abbahagynom. Meg is teszem. De néhány sort még ide kell írnom. Amikor megkaptam B. Ferenckétől a hányódó könyvet, semmi mást nem olvastam, csak József Attila verseit. Hány éves voltam? Tizenhét felé közeledtem. S egyszer csak belebotlottam az Ódába. Először kissé szétesőnek éreztem a verset. Hat részből állt össze, s még egy szakaszt zárójelbe is beleiktatott a költő. Sőt egy nyolcsoros Mellékdaliai fejezte be az egészet. Volt egy lány, egy hollófekete teremtés a hatodik osztályban, akinek szerettem volna fölolvasni a verset. Csak az volt a baj, hogy a háború után nem volt cipőm. Csak csizmám volt, és egy tankgumiból faragott, szandálra emlékeztető pacskerem, vastag, német katonazoknival a lábamon. Ágota nemcsak szép, koromfekete lány volt, hanem csinosan öltöző „hölgy” 249