Csoóri sándor: Védőoltás. A magyar irodalomról az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig (Budapest, 2011)
Belépő a 20. századba
is! Hogyan állhattam volna én oda elé, a világ egyik legnagyobb versét magyarázni? A tehetetlenségem ettől még inkább megbénított. Azt találtam ki, hogy Ágotát egyszer majd azzal fogom lenyűgözni, amire az életben senki se gondolhatott. Kitaláltam, hogy azt mondom majd neki, hogy Attila előbb-utóbb Európa, sőt a világ nagy költője lesz, és az Ódára olyan csodálattal gondolnak majd, mint az Eiffel-toronyra, mint a Colosseumra, mint a Bibliára. 2010 Téli éjszaka Ezerkilencszázharmincháromban József Attila szám szerint tizennégy verset írt. Kevés - mondhatná valaki. Más nyomban azzal érvelhetne, hogy ez lényegtelen adat, még az irodalomtörténészeket sem érdekli, nemhogy az utókort. Valóban mindez mellékes. Mégsem árt azonban egymásmelletiségükben megnézni ezeket a verseket. A tizennégy vers között ott van az Oda, a szerelem mindenségét: földiségét és kozmikusságát megfogalmazó mű — a szerelmi költészet új nyitánya; ott van az Elégia, A város peremén, a Téli éjszaka', ugyancsak korszakot nyitó művek. Az új nép, a másfajta raj, a táj, hol az egész emberi világ készül, kinek a verseiben kapott ezek előtt a versek előtt ilyen erőt, költői távlatot? Nemcsak a magyar proletárság, de minden ország és minden idők proletárjai az ő szavával szólaltak meg először a leghitelesebben, tehát történelmien. Költő, ki előtte ugyanarról a világról beszélt, kissé mind romantikus volt. Ez persze nem elmarasztaló ítélet, csak megállapítás. Azok plakátot lengettek, zászlót vagy rongyokat; a gazdag szenvedést viszont — a szegénységet -, mely évszázadok óta már történelemmé változott, a teljes azonosulás miatt József Attila tudta legemberszabásúbb nyelven kifejezni. Bálint György azt írta róla, hogy nemcsak a költészet zsenije volt - a fájdalom zsenije is. Sorsának minden mozzanata éppen emiatt válhatott, és vált is közüggyé. A lelkem közvagyon - állította magáról -, ma már tudjuk, hogy szenvedése is azzá lett. Ahogy a század elején Apollinaire az Égöv című versével új irányt szabott a modem költészetnek, József Attila ugyanígy irányt szabott a harmincas esztendőkben ezzel a néhány megkülönböztethető nagy versével, később pedig egész életművével is. Attól azonban, hogy ez mennyire 250