Dallos Szilvai: Cukorkásüveg. Élni a világ szélén - Álarcok (Budapest, 1997)

Cukorkásüveg

CUKORKÁSÜVEG Lídia leszállt az autóbuszról, mely az állomástól Felsölesig vitte. Fázósan körülnézett, majd dzsekijén feljebb húzta a cipzárt. A faluban teljes csend honolt, a közelgő hóesés csendje. Meglepte ez a mozdulatlanság. Még sohasem látta télen ezt a helyet. A korán sötétedő délután lilára festette a havas tájat. Gyönyörködött a lát­ványban.- Na igen! Az impresszionisták!... - gondolta. - Most kellene leülnöm és megfesteni a falut... - sóhajtott egyet és elindult Kövesék háza felé. Az az igazság, hogy ódzkodott ettől az egész lejöveteltől. Ren­geteg dolga lett volna otthon és főképp utálta a vonatot. Kezdő újságíró korában beutazta szinte az egész országot vonattal. Nyű­gös volt, hogy nem jöhetett kocsival az állandó hóesés miatt. Meg különben is. Egyáltalán nem érdekelte a téma. Mi újat írhat?... - húzta fel unottan a szemöldökét. Kit érdekel 1993-ban, hogy egy ilyen kis faluban kik haltak meg a második világháború alatt?! Lesz húsz név azon a táblán?! Talán még annyi sem. Élnek vagy ötszázan ebben a faluban... Léptei alatt harsogott a jégre fagyott hó. Milyen régen nem hallotta ezt a jókedvű ropogást! A városban 5

Next