Domokos Mátyás (szerk.): Illyés Gyula József Attiláról (Budapest, 2006)
Domokos Mátyás: Illyés Gyula - József Attiláról (Utószó)
föl 1960. január 2-án. - Úgy van. De már versenytársa vagyok, s elszorul a szívem az undortól, hogy elébe fogok vágni.” S tizennégy esztendővel később: „Fájdalmas életút József Attiláé, az elmaradt méltánylás miatt. De bántalom, írói támadás, kortársi legyalázás - leszámítva a moszkvai mondatot - megkímélte. A különbség köztünk; rám záporoztak. Mintegy természetadtán, hiszen még az ő részéről is.” Audiatur et altera pars - hallgattassák meg a másik fél is: Seneca klasszikus intelme a 20. századi magyar költészet két klasszikus költője kapcsolatának jóhiszemű értelmezése során időszerűbb, mint valaha. Már csak azért is, mert József Attila részéről egy-két versen és egy levélen kívül nemigen maradt ránk dokumentum, amely arról tanúskodna, hogyan élte meg ő kettejük konfliktusos történetét, és azt, hogy miért „épült hideg fal közénk”. (Az idő sodrában eltűnt minden „bántás” József Attila részéről, amire Illyés idézett naplójegyzetében céloz. Valószínűleg elsősorban a Miért nem én? című József Attilaírásra utal, amely máig lappang.) - De kettejük ügyét értelmezték mások, többé-kevésbé kívülállók, a József Attila iránt érzett kétségtelen szeretet vagy a költőtárs iránt (többnyire más okokból) érzett (irodalompolitikai színezetű) indulat elfogultságával. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a két költő utókora közvetlenül, a másik érintett nagy költő: Illyés Gyula tollából származó írások figyelembevételével is vegye szemügyre: hogyan élte meg mindezt Illyés Gyula, a „szerencsés” barát. így olvassa ezt a gyűjteményt: nem mint védőbeszédet, csak az ő igazságát, ami nem vonható kétségbe, arról a zseniről, „akiről egykor azt hittem, hogy egy életre a legjobb fegyvertársam s tán a legjobb barátom”. (Az ötvenes évek második felében keletkezett, korábban kiadatlan Feljegyzésből.) S akkor valószínűleg arra a belátásra jut, hogy kettejük történetét a görög 158