Fodor András: A hetvenes évek. (Napló, 1975-1979) (Budapest, 1996)
1979
mívelnek, megalázó pótcselekmény, nem igazán hiteles interpretáció. Értelemszerűen ugyanazt állítja, mint Sárosi Bálint. Örülök az igazolásnak, s nem szenvedek, látva az Anyám balladát táncol koreográfiáját. (Molnár Tibor mondja a verset.) Jól jön ez nekem éppen most, amikor Sinka mellé tettem le a garast. VII. 9. Hétfő Díjelőleges levél a Műszaki Egyetemről, Dávid címére. Ez nem jelenthet rosszat. Igen, fölvették a fiút. S „E határozat ellen fellebbezésnek helye nincs”. Telefonálok Fonyódra Babának, kérve, ódát az enyéimnek ezzel az utolsó mondattal kezdje a hír bejelentését. VII. 11. Szerda Bulla Karcsiéknál találkozom nővéréékkel és Bozay Attiláikkal. Sok szó esik az augusztus elsejei áremelésekről. Attila és Bulla Éva ugyancsak augusztusban (egyazon napon) érkező negyvenedik évéről. Attila azt mondja, most már nem zavaija az új évtized. Karcsi, sógorával, Giannival viaskodik, amiért az OKP annyira szereti Ceaugescut. Amikor módja van a külön beszélgetésre, Karcsi fickós jókedvvel idézi erdélyi útjuk egy-egy részletét. Mindenekelőtt Incze Ildikó erdélyi színészlány alakját, kibe mindketten szerelmesek lettek. Attila mutatja, hogy húzta ki őt a lány a csónakból. VII. 12. Csütörtök Különös álmom bizonyosan a fiúktól hallott lányhistóriák folytatódása. Egy meztelen nő lovagol rajtam. - „Bingózzunk! Bingózzunk!” - mondja, de nekem se erőm, se kedvem. Baba benéz a fürdőszobaajtó réséből. Négy óra van. Le vagyok leplezve. Most mi lesz? - Tűnj el, úgy, ahogy vagy! - mondom a nőnek. Baba később érintőlegesen szóba hozza a történteket. - „Amikor bekéretőzött, azt mondta, ő is rokon...” Sárika nem figyel oda a társalgásra. Csak amikor végre fölébredek, győződöm meg róla, hogy álom volt az egész. VII. 13. Péntek Szervánszky Bözsikéhez megyek a József Attila-könyvembe ígért fényképért. Szépet kapok. Pontosan ilyennek képzeltem az ifjú (harminc év alatti) Szervánszkyt. Egy kicsit Major Jenőre emlékeztet. Bözsike a szokott szétszórtsággal, de igen kedvesen bánik velem. Szeszes, jegelt málnaszörppel itat, s leforgatja a tekercset, melyen Asztalos Sándor kommentálta a Hat zenekari darabot a katasztrófafilozófia ember- és muzsikaellenes csődjeként. Bözsike szerint az akkor kezdődött hajsza vitte a sírba férjét. Hallgatom egy Svájcban fölvett művét. Vallásos, egyhamar nem fogják itthon is játszani. (1979) 589