Fodor András: A hetvenes évek. (Napló, 1975-1979) (Budapest, 1996)
1975
deni, Horváth bádogosné, fehérített hajú szépasszony barátságosan előre köszön. Ismerem vajon? Jó lenne. Pandur Edit felkötött karú férjével jön velünk szembe. (Karambolozott a rendó'r elvtárs.) Érzem végre, hogy vakációzom itt. A fehérlő kiskapu, hársfánk alatt a kert, a padok, a barátságos villa a béke és nyugalom szigete most. Az élvezetek teteje, hogy moziba is mehetünk. A Tibbs és a szervezet nekünk való mulatság. (Szomszédom, az állomásfőnök fia, Németh Bazsi lenyúzott képpel, összes illúzióból kikopva most érkezett a földközi-tengeri hajózásból.) VII. 29. Kedd Beney Zsuzsa érdekében továbbítok levelet: munkaidő-kedvezményt kér. Lázasan írná könyvét József Attiláról, még ha Illés el is utasította. Bulgáriában jól érezte magát. Koffánnal - ki igen jó és szigorú kritikus, versértő - nyugati útra készül, de erről előttem is csak motyogni mer, annyira fél a családi ellenkonspirációtól. Estém Domokosé, ki holnap tv-riportot csinál az időközben kiszállt Keresztury helyett Illyéssel. Hamarjában leírta a kérdéseket, némelyik kis esszé. Illyés azonnal igent mondott, most aztán háromnapi megszállás alá kerül a tihanyi Alsó Kopaszhegy 21. Matyika János játékaival játszik, mi pedig eszmélkedünk. Megtisztel barátom, hogy olyan részletekbe menően kéri véleményemet: mit szeretnék még hallani? Nevemet is be akarja foglalni a riportba. Izgatottan hallgatja följegyzésemet Illyés első kollégiumi látásáról. Följegyzi mondatomat: „Van benne valami a fizikai munkások nehézkességéből.” Azt is kimondja - egykori inkvizíciós rabvallatóm - „egyre jobban irigyellek ezekért a naplókért”. Hamarjában kiszámítja, hogy 20 000 oldalt írtam le eddig. Titkon létrehozom irodalmunk legnagyobb (terjedelmű) prózai művét. Vili. 1. Péntek. Bp.-Fonyód Galambos Tibor telefonál értem sürgős, hivatali ügyben. A Hungáriában verskézirat van előtte. A 75 éves Fészek új könyvben való ünneplését (nagy megkönnyebbülésemre) nem engedélyezték; kiadhatja a régit, mini formátumban, verses bevezetővel. O rám gondolt, mondták még Nagy Lászlót, Zelket, Kormost. Végül Kormos teljesítette a feladatot, ezt adja elém most Tibor. Én élvezettel olvasom, de ő mélységesen el van keseredve, hiszen Pista csak a megszokott, felszíni dolgokról ír, az evés-ivásról, a kártyázásról. - Hol vannak innét a te estjeid? Olyan bánatos-naivan mondja ezt, hogy elnevetem magam. Képzelhető netán, hogy Pista egy versszakban még az irodalmi estekről is írjon? Ilyen huncut-vidor stílusban? Itt van az ára Kormos nyakló nélküli felfuttatásának. Nagy idegfeszültség kijutni a Délibe. Sikerül a vonaton helyet kapni. Fekete kordnadrágos, 25 év körüli nő ül velem szemben. 100