Fodor András: A hetvenes évek. (Napló, 1975-1979) (Budapest, 1996)
1979
ger, Újfalussy és én. Ez már valami, bár tudom, meg kell majd szén- (1979) vednem e tisztességért a zsűriben is. XI. 18. Vasárnap Csanády Jancsitól (az ő hírforrása Barnassin Anna) hallott információt adok tovább Domokosnak. Jovánt át akarják emelni az írószövetségbe, az „És” főszerkesztőségére engem jelölnek. Sőtér is nyugdíjba megy... - Mindenki, csak az én főnököm nem - fakad ki Matyi. Meg is mondom neki, ha megtér Peruból, hagyjon engem békén addig a néhány évig, amíg nyugdíjba mehetek... Ilyen szarkasztikus-éles humora senkinek sincs. XI. 19. Hétfő Megyek a Könyvtárellátó nyomdájába az „Új Könyvek”-szám korrektúrájával, onnét taxin a DOMUS-ba. Sárika már ott vár, elhatároztuk, hogy veszünk négy széket. Azt hittem, ennél egyszerűbb művelet nincs, de minden nekünk tetsző székre ki van írva, hogy eladva, vagy csak kettő van belőle. Egy jó szándékú fiatalember hiába enged bennünket a raktárba, vétel nélkül távozunk. így állunk hát ebben a fenn az ernyő, nincsen kas világban. A busz útja az Oktogonig fél óra. Már fáj a talpam. Elmegyünk a körúti bútorárudába. A kitett székekkel ugyanaz a helyzet. Csodák csodája, mégis akad négy tűrhető, világos fájú, nem is nagyon drága. De amikor a nő megköti velünk a boltot, közli, hogy csak világosabb huzattal tudja adni. - Mindegy, mondjuk majdnem letargikusan. 8000 forint van nálam, ebből kitelik a Bántai ajánlotta fuvola is. Ennek meg csúfságos fekete doboza van, s az eladónő, aki átadja, minden ujján briliánsgyűrűt visel. Vágta haza, hogy időben odaérjek a Lovag utcai iskolába. Bába Miska András fia hívatott meg a 8/C osztályba. Az utca nekem ugyan József Attilát juttatja az eszembe, a kese tanárnő viszont úgy üdvözöl, mint aki Ady Endréről írt könyvet. Kérdés-feleletekkel elmegy az óra. Fél szemmel mindig látom, mennyire unatkoznak a gyerekek. B. Miska mondta, kettő híján mindenki szakiskolába készül. Ez rendben van, de vidéki, akármilyen kis falusi iskolában szerzett tapasztalataim után is jogos a megdöbbenés: miként válhat ennyire birkaakollá egy fővárosi iskola nyolcadik osztálya? Végre egy boldog ember: Beney Zsuzsa. Levélben már korábban jeleztem neki, hogy ajánlottam a Füst Milán-jutalomra, s most végre megkapta a díjat. Az iskolai helyzetet ő is siralmasnak látja, hiszen ezek a gyerekek jóravaló verset nem is tanulnak. XI. 20. Kedd A Puskin mozi Márványember vetítésén első csodálkozásom annak szól, milyen gyér és rossz minőségű a közönség. A második: mennyire 639