Füzi László (szerk.): Villám és esti tűz. Gelléri Andor Endre emlékezete - Emlékezet (Budapest, 2006)
III.
lyen vad szorítás, hogy meredek útjának további, megíratlan verseit már sohasem ismerhetjük meg. És talán a kisregény, az Ikrek hava ikerköteteire is elszánta volna magát, hiszen prózája is eljutott verseinek fénylő tömörségéhez. A tömörségben az oldottsághoz, a hajlékonysághoz is. Salamon Ernő hagyatékával ismerkedve, naplója, novellái végleg meggyőztek: nemcsak a költőt szerethetjük, erős szorítású prózaíróvá is válhatott volna. És ha Franciaországban, a második világháború harcaiban nem pusztul el: Hevesi András megírja önéletrajzának folytatását. Az első fejezethez, az életében megjelent Szabadság térhez a teljes vallomást, párját Márai Sándor vallomásának, s Hevesi könyvének címe talán ez lenne: Egy polgár kritikája. Nem regényeket írna, de nagyon érdekes, különös novellákat. És ma talán ő lenne legtekintélyesebb színházi kritikusunk, a tekintély zsíros aranyglóriája nélkül. Rég halott barátaim közül a legterjedelmesebb portrét Örley Istvánról, Illyés Gyula Magyar Cs/Z/ogjának egykori segédszerkesztőjéről írtam. Ma - sokan - inkább kritikusként becsülik. ígéretesebb novellákat írt. De én vad konoksággal tervezett regényét fájlalom legjobban, a megíratlanságát. Megélte, szenvedte egy katonai nevelőintézet gerincnyomorító fegyelmét. De regényét nagyobb átmérővel, nagyobb szorítással írta volna, nemcsak az intézeti belvilágot. Az utolsók közt halt meg, a szabad lélegzetvétel előtt. * Nem folytatom. József Attila szavaival: „Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell.” Nagyon fáj. Már nagyon fáj. 1970 DEVECSERI GÁBOR r „Irószemmel” Gel léri Andor Endréről Kezdetben volt a könyvnap. Egy nagyon régi könyvnapon sétáltunk vaia hárman: Básti Lajos, Gelléri Andor Endre és én. Jártunk a könyvsátrak között. Folyt a beszélgetés, mely, mint a legrégibb görög színpadon, olyan volt: a harmadik személy csak néma szereplő lehetett. Ez voltam én. Iljú voltam, gőgös és szerény; nagy figyelemmel hallgattam a két húsz éven felüli művész 179