Füzi László (szerk.): Villám és esti tűz. Gelléri Andor Endre emlékezete - Emlékezet (Budapest, 2006)
IV.
- kérdezte kétségbeesetten. De pontosabb lett volna a kérdés, ha jelen idő helyett feltételes múltat használ, mert a kérdésre az Egy önérzet történetének írása idején sem tudott válaszolni. A védekezés minden tudományosság, nagyobb formát igénylő elméleti alap ellen az egyéniség, a tehetség legszemélyesebb vonásainak természetes önvédelme volt. Azt féltette, ami csak az övé volt, megkülönböztette mindenki mástól, ami lehetővé tette, hogy meséje ne egyszerűen kitalált hősök kitalált története, hanem a saját élete legyen. Novelláiban arra törekedett, hogy szenvedések és örömök között vergődő élete, egyénisége kiteljesedjék az ember sorsává, ismétlődjék, sokszorozódjék meg figuráiban, adjon ezer és örök életet neki. Gellérinek az önvédelem csak bűntudatát fokozta, kétségeit súlyosbította. Mert van-e joga - gyötrődött - ahhoz ragaszkodni, ami neki örömet, kielégülést ad, másnak pedig a világ igazságtalanságainak megszépítése és szentesítése csupán? S valóban az álmok, a bolond tündérek történetei az ő igazi mondanivalói? Hátha József Attilának van igaza, nem a líra fontos, hanem a tudomány, vagy Sz.-nek, aki szemére hányta, hogy „még semmit sem írtál ezekről a szegény kis proli lányokról, ezekről a mosólegényekről, a nyomorról és a kínról, ami körülvesz.- Mintha megölt volna ezzel a néhány mondatával. Mintha eltaposta volna csekélyke önbizalmamat.- Miért? A tündérek nem elég szépek? - kérdeztem siránkozva.- Elvész az ember a mesékben - mondta... - Nézd azt a vastag lábú vasalónőt... van olyan érdekes, mint a villámfénytől teherbe jutott tündér szorongása.” A vasalónőről szóló novella, amit Sz. kérésére írt, észrevétlenül megváltoztatta viszonyát az írói munkához. Egyszerre természetessé lett, miről is kell írnia. Ez a változás nemcsak a tartalomra terjedt ki, hanem az egyre magabiztosabban és egyre tökéletesebben alakított formára is, és napjaiba némi megnyugvást hozott. Nem kételkedett már munkája értelmében és hasznában, a felfedezett valóság megnyugtatta; írásai, ha szerény sikerrel is, de egy tisztább és emberibb világ születését segítik, s a jövőt szolgálják az általa s általában az írás által megváltoztathatatlan lehetőségek keretei között. írói élete egyszerűbb lett, kevesebb vihar dúlta, de kételyei továbbra is mellette maradtak. A megelégedés nem adott hitet neki, nem szüntette meg azt a belső ellenkezést, amit a modern társadalom iránt érzett. Nemcsak a kizsákmányolás, a tömegek 243