Görömbei András: Azonosságtudat, nemzet, irodalom - Magyar esszék (Budapest, 2008)
Az önazonosság pecsétje
magát befolyásolni azoktól a barátaitól, akiknek valamiképpen a szívügyük volt a magyar irodalom megosztása. Ehhez szolgáltat fontos adalékot Kodolányi János visszaemlékezése is. Neki bevallotta József Attila, hogy szívesen tartozna a Válasz köréhez, de nem lehet. Mintha a végzet sodorta volna József Attilát ahhoz, hogy legnagyobb kortársainak jó részével ne tudjon baráti viszonyt ápolni. Bár József Attila költészetének korabeli visszhangja sok sérelmet okozott a költőnek, és a késői olvasókban is sok hiányérzetet kelthet, az is nyilvánvaló, hogy költészetének kivételes értékét már a kortársai fölismerték. A már említett méltatások mellett idézhetünk olyan megállapításokat is, amelyek egy-egy kötete kapcsán egyértelműen kinyilvánították, hogy József Attila „megérkezett a nagy magyar költők sorába”. N. Horváth Béla összeállítása bőségesen mutatja be a költő munkásmozgalmi munkáját, a kommunista párthoz fűződő kapcsolatait, annak belső problémáit, az őt belülről ért igazságtalan támadásokat is. Életének és életművének ezt a részét egy ideig eléje helyezték klasszikus értékű műveinek is. Később viszont ezek miatt esett kevesebb szó róla. Az tehát helyénvaló, hogy N. Horváth Béla nem mellőzi ezeket a fontos tényeket, de az a benyomásom, hogy e mozgalmi szövegek némelyike helyett mégis érdemes lett volna a költő klasszikus értékeit bemutató és hangsúlyozó írásokat közölni. Az persze fölöttébb tanulságos, hogy ugyanazt az életművet, ugyanazt a kötetet gyakran ellentétesen ítélik meg a különböző ideológiai állásponton lévő értelmezők. Ignotus Pál már a Medvetánc kötetről írva hangsúlyozta azt, hogy két felejthetetlen nagy vers van a kötetben, az Óda és az Eszmélet. Mindkettőnek tömör jellemzését is adta. Somlyó György és Nemes Nagy Ágnes későbbi elemzései gazdagon továbbviszik ezeknek a remekműveknek az értelmezését. Azt azonban sajnálom, hogy az Eszmélet különlegesen gazdag recepciójából másnak már nem jutott hely a kötetben, hiszen ez a különleges kompozíció rendkívül eleven szakmai vitákra is al-242