Görömbei András: Azonosságtudat, nemzet, irodalom - Magyar esszék (Budapest, 2008)
Az önazonosság pecsétje
kaimat adott a legutóbbi időben is. Hasonlóképpen sajnálom, hogy a Téli éjszaka elemzésének sem jutott hely a kötetben, pedig ez a remekmű is a legnagyobb József Attila-versek közé tartozik. Somlyó György és Nemes Nagy Ágnes említett esszéi mellé szinte kínálkozott volna Csoóri Sándor nagyszerű Téli éjszaka-értelmezést. Ez József Attila versét bartóki műnek, a hideg szimfóniájának nevezi: „Nem létező vidék ez, mely mégis létező dolgok és történések színtere. Nem más ez, mint Magyarország.” Csoóri Sándor József Attila-értelmezéseit egyébként is hiányolom az összeállításból. Az ő írásai arra is lehetőséget adtak volna, hogy a kötet erősebb vonásokkal rajzolja meg József Attila költészetének bartóki jellegét. Egyes többször szereplő, kisebbjelentőségű szerzők helyett érdemes lett volna idézni Csoóri Sándornak olyan lényeges meglátását, mint az, hogy József Attila verseiben „legalább tíz életképes irányzat példaversét megtalálja az ember. Olyan példaverseket, amelyek saját költészetébe szervesen beleágyazódnak ugyan, de amelyek mögé külön-külön egyéni életművek is odaképzelhetők.” Balogh László József Attila-monográfiájának egy részlete is helyet kaphatott volna a kötetben. Ez a több kiadást megért mű nemzedékeket vezetett be József Attila költői világába. A kései József Attila újraértelmezéséért pedig Németh G. Béla tanulmányai tettek a legtöbbet. Ennek jelzése is hiányzik. Persze, tudom, sok más irodalomtörténész, sőt monográfus is kimaradt a terjedelmi korlátok miatt ebből a könyvből. A kötet egésze gazdag képet ad József Attiláról. A korai pályaszakasz útkeresései, gyors szemléletmódosulásai után bemutatja a sok elemből táplálkozó feltöltődési, Ady újabb ösztönzését, Bartók, Derkovits művészetének párhuzamát, a freudizmus és bergsonizmus hatását az egyéni látásmód kialakításában. Az említett két elemzés mellett utal a szintéziskorszak többi egyéni nagy kompozícióira. Majd az utolsó korszak emberi és költői küzdelmeit méri föl árnyaltan, összetetten. Ez utolsó periódusban a nagy gondolati és közéleti versek folytatása mellett fölerősödik 243