Görömbei András: Azonosságtudat, nemzet, irodalom - Magyar esszék (Budapest, 2008)
Az önazonosság pecsétje
a menedékkeresés a szerelemben és az Istenben, majd a könyörtelen számvetés következik a gyakran önmegszólító és időszembesítő kései versekben. Tverdota György a szublimáció értelmezésével árnyaltan és meggyőzően jellemzi a kései versek esztétikai karakterét. Beney Zsuzsa pedig a Flóra-verseket világítja meg új szempontok szerint, midőn rámutat arra, hogy ezekben a versekben a halál elfogadása történik meg. A Flóra-versek nagy részében József Attila „már minden realitáson, az élet minden reményén és várakozásán túl van”. N. Horváth Béla összeállítása mindvégig együtt vizsgálja a költő életét és életművét. Érthető tehát, hogy részletesen bemutatja a költő halálának körülményeit is. Az utolsó ciklus a közvetlenül József Attila halála után keletkezett írásokból ad válogatást, ezeket egészíti ki Tamás Attilának a költő lírai utóéletéről írt tanulmánya, Juhász Ferenc Sóhaj című vallomása és Nagy László immár klasszikussá vált József Attila! című verse. Tamás Attila azzal indítja tanulmányát, hogy míg a Nagyon fáj kötet „visszhangjának írássá szilárdult megnyilatkozásait egyetlen kézen meg lehetett számolni”, halála után egyetlen év alatt mintegy száz írás foglalkozott József Attilával. Valóban különös ellentmondás ez, hiszen József Attila egész életében szeretetre, megbecsülésre vágyott, szeretethiányban szenvedett. Akik pedig halála után szóltak róla, valamennyien számot adtak arról is, hogy közvetlen közük volt a költőhöz, akit a magyar költészet legnagyobbjai között tartanak számon. „Rendkívülit adott eddig is. Mindezt a korai, ifjú halál fényében még tisztábban látjuk” - írta Illyés Gyula a Nyugat 1937. decemberi számában. „Nagy költő volt, töredékes műve a magyar irodalom legnagyobbjai közé igyekszik” - vallotta Déry Tibor a Korunkban. „József Attila életében és költészetében megtalálunk minden korszerű és örök csapást, a legkietlenebb proletársorstól az elme összeroskadásának kivédhetetlen rémségéig. Felölel mindenfajta szenvedést, társadalmit és egyénit, gazdaságit és 244