Görömbei András: Azonosságtudat, nemzet, irodalom - Magyar esszék (Budapest, 2008)
Az önazonosság pecsétje
szembeállítani akaró manővereit. Illyést azzal jellemzi, hogy „Petőfi forradalmiságát össze tudta kötni lélekben Széchenyi tenni akarásával”. A gondolatot a nemzet sorskérdéseiig vezeti Csoóri Sándor: „A magyar történelem ismeretében azt kell látnunk, hogy a forradalmár Petőfire ugyanúgy szükségünk volt, mint Széchenyire. A skizofrén módra megszakadt történelmünkből kellene most is, kellett volna már régen olyan történelmet teremtenünk, amelyben ezek a végletek fóloldódnak.” Illyés nyitottsága olyan modell számára, amely egybe tudja fogni a bartóki és kodályi magatartást. „Mind a kettőre szükség van, arra is, aki morális megfontolásból úgy cselekszik, mint Bartók, de arra is, aki, mint Kodály, őrzi az otthont, a hazát.” „Németh László nyelvben, gondolkodásban ugyanolyan forradalmat csinált, mint Ady a költészetben.” Nagyon fontos gondolata ez Csoóri Sándornak, hiszen az irodalom mai hatáscsökkenésének egyik okát is megvilágítja, amikor arról értekezik, hogy a száraz nyelv hatástalan, erőtlen. A nagy esszéíróknak - Illyésnek, Némethnek, Cs. Szabónak - éppen abban mutatkozott meg a közösségformáló erejük, hogy metaforáikban „egy pillanat alatt megelevenedett a gondolat, a sors, a történelem, a magyar szellemi élet egy-egy korszaka”. Csoóri Sándor esszéírói művészetének is ebben a távoli képzeteket evidenciaszerűen összekapcsoló erőben van a varázsa. Öszsze tudja egyeztetni a legkülönfélébb értékeket. Illyés és Németh László szellemi vonzáskörében élve is különleges érzékenységgel fogadja be azt a József Attila-i szemléletet, mely iránt nagy elődei - különféle okok következtében - nem voltak eléggé fogékonyak. Ő a 20. századi ember egzisztenciális léthelyzetének egyedülálló kifejezését látja József Attila életművében. Csoóri Sándor szemléletében az igazi értékek nem szemben állnak, hanem kiegészítik egymást. Ez a szemléleti nyitottság vezette őt a hatvanas években a Belvárosi Asztaltársaságba, melynek létrejöttét utólag is kegyelmi pillanatnak tartja. Azt tekinti a Belvárosi Asztaltársaság nagy értékének, hogy egymástól erősen 282