Görömbei András: Nagy Gáspár. Monográfia (Budapest, 2009)
A költői pályakezdés
tabbá válását. Még ha az alkalom és tárgy természetéből következően a megidézett előd vagy kortárs életrajzi vagy művészi motívumainak felhasználásával építi is a verset, akkor is inkább saját személyiségének, viszonyulásának szuverenitása tűnik fel benne. A portréversek mindig kettős portrék: nemcsak arról szólnak, akit tárgyul választ a költő, hanem legalább annyira magáról a költőről. Önerősítés, világképtágítás, szövetségkötés múltban és jelenben a portré vers. Poeticájában is kettős: megidéz és teremt, megidéz és vallomást tesz. A költő olykor a megidézettnek egyetlen vonását, gesztusát emeli ki (vagy egyetlen magatartáselemre összpontosítja figyelmét, miként a Tejfogak ciklus Petőfit, József Attilát és Ratkó Józsefet megidéző versei, a Petőfi elsiet a segesvári piacról, József Attilához, Magasles és bunkerek közt). Lehet a megidézett szájába adott fiktív beszéd, miként a Koronatűz kötetben a Gyönyörű bűnt című vers Dózsa György drámai monológja. Lehet a megidézett vagy megidézettek szavaiból, közismert verseiből alkotott kompozíció. Ilyen az első kötetben a Három kézjegygyei című darab, mely Petőfi, Ady és József Attila soraiból áll. Másik változat, amikor egy magatartásformát mutat be a költő, de nem közvetlen utalásokkal, hanem csak az ajánlással fejezi ki a szövetségkötést, mint a Koronatűz kötetben az Elérhetetlen föld és a Kapuállító című antológiák szerzőinek ajánlott Hátországba előőrsnek és Az „erdőfája" című versek. Vagy ugyanott a Nagy Lászlónak ajánlott Gyökér fonódhat, a Kondor Béla emlékének szentelt Égi megbízás. S igen gyakori az a változat is, amelyik egy-egy alkotó művészi világát idézi meg, miként a Koronatűz kötetben a Tamási Áron sírjánál című vers, mely az Énekes madár, a Szép Domokos Anna, az Abel a rengetegben, A legényfa kivirágzik, Világló éjszaka, Hajnali madár című Tamási-müvek motívumai alapján készült emlékezés. 57