Gróh Gáspár: Két bagoly. Tűnődések, 1997-2020 - Magyar esszék (2020, Budapest)
tista esztétika reklámarca. Éppen ellenkezőleg: még az egykori kommunista párttal való furcsa esete is a kisajátítási szándék ellen szólt, és az értetlenség, a bürokrata-széptan vádirata lett. A felsőbbrendű osztály doktrínáját rögvest megcáfolta azzal, ahogyan az idealizált munkásfogalmat az emberiség dimenziójába fordította, a manipulált rendből előbűvészkedett álszabadsággal rögtön szembekerült a szabadság szülte rend ideálja, így aztán nem is történhetett másként, mint hogy az erkölcsi és szellemi példáján eszmélkedett magyar költészetnek a rendszert már puszta létével is tagadó jobbik része. Nem volt könnyű József Attilát hivatalossá tett kultusza ellenében szeretni. Nagyságának, rendkívüliségének legfényesebb bizonyítéka, hogy ez sikerült. És milyen sokféle módon! A Nagy Lászlótól Pilinszkyig, Kormos Istvántól Weöres Sándorig terjedő spektrum az értékrendek, világképek, megszólalási módok legváltozatosabb típusait fogadta be. József Attila költő- és versolvasó-nemzedékek nyelvét határozta meg, árnyéka hatalmasra nőtt, de még a hatása elleni lírai szabadságharcot is gyakran a tőle kölcsönvett szavakkal vívták. József Attila művével-létformájával költő, és csakis költő volt, de akik cikkeit, tanulmányait olvasták, sorsának képletében is búvárkodtak, egy másik történelemmel is, egy másik esztétikával is találkoztak, mint amiről tankönyveikben olvashattak. Nemcsak azt látták rögtön, ami az összes versekből is nyilvánvaló, hogy a proletár-költőség és pártosság émelyítő bomírtságai miként robbannak szét műve kristályszerkezetén. Kötődése a magyar és a népi kultúrához, magához a népi irodalomhoz (akadt kiemelkedő teoretikus, aki egyenesen a népiek legnagyobb költőjeként értelmezte művét!) rögvest kiemelte a szellemi életre erőszakolt népi-urbánus ellentét erőrendszeréből, s egyúttal egy hivatalosan nem létező modellt is fölmutatott: a nemzethez hű baloldaliságot. Azt bizonyította ez, hogy magyarnak lenni nem bűn, s azt is, hogy nem az az igazi baloldaliság, ha valaki, az egyetemességet összetévesztve az identitásvesztést programmá tevő internacionalizmussal, a proletárdiktatúra és a 133