Gróh Gáspár: Két bagoly. Tűnődések, 1997-2020 - Magyar esszék (2020, Budapest)
ban civilizált nemzetnek, nincs helye.” Elképzelései legalább ugyanúgy részei gondolkodói, mint politikusi életművének. És ami még fontosabb: valamiképpen a magyar művelődésügy történelmi alkotmányának alapvetését jelentik. Vagyis másfél évszázada Eötvös világosan megfogalmazta azt, amire a mindenkori magyar kultuszkormányzatoknak törekedniük kell. Ezt a feladatot talán senki sem szolgálta olyan felelősséggel, mint a nyolcvanöt éve elhunyt Klebelsberg Kunó, aki mintegy újrafogalmazta Eötvös szavait. 1922 júniusában, kultuszminiszteri működésének megkezdésekor így köszönt be munkatársainak: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá...” Nem szólam volt ez, ennek jegyében dolgozott a rá következő majd egy évtizedben. Olyan személyiség volt, aki politikai szereplőként nem a pártharcok bajnokaként, hanem a közjó szolgálatában vált meghatározóvá. Az már a magyar politika és közélet sajátosságai közé tartozik, hogy éppen abból a körből kapta a legtöbb metszően éles vagy ironikus hangú bírálatot (Szabó Dezsőtől József Attiláig), amelyik a célokat illetően a legmélyebben egyetértett vele. Jellemzően: íróktól, akik a történelem bizonysága szerint azokat a kormányzati tényezőket is bizalmatlanul méregetik, akikkel amúgy talán még egyet is értenek. Merthogy a művész szabad, ha szolgál is, a miniszter pedig, már csak rangja latin eredetű nevéből következően szolga, ha hatalma van is. Mi sem jellemzőbb, mint hogy saját körében Klebelsberget illő tisztelettel „a Gróf’, ellenzéki oldalon, illő tiszteletlenséggel, „Klebi” néven emlegették. De főállású ellenzékiként ugyanúgy nem lehet egy kormányzati szereplő működését elismerni, ahogyan a nekrológ sem lehet kritikai műfaj. Az őt ért támadásokat amúgy Klebelsberg igen nagyvonalúan tűrte, mondván, „nálunk az ellenzékiség 400 éven át vérébe ment át a nemzetnek, és majdnem nemzeti erény számába ment”. Az elmúlt évtizedek meghozták Klebelsberg rehabilitációját. Ma már aligha vonható kétségbe, hogy a magyar kulturális kormányzásnak Klebelsberg kimagasló egyénisége volt. Reformja 236