Hafner Zoltán (szerk.): Senkiföldjén. In memoriam Pilinszky János - In memoriam (Budapest, 2002)
Egy titok margójára
lét egymáshoz-átbukását, tér és idő viszonylatainak összezavartságát jelzi - de az összezavartság, ebben az esetben, sohasem kaotikus, hanem egy másféle, a normálisnál mérhetetlenül komplexebb logika terméke. Olyan logikáé, melyet teljességében képtelenek vagyunk követni, melynek csak egyes csomópontjait értjük meg, csomópontjait regisztrálhatjuk - úgy, mint ahogyan József Attila, aki számos megnyilatkozásában a létezés, illetve az érzelmek folyamatosságát csak e villanásszerű meghasadottságban látta, és mint Pilinszky, akinek egyedül ez a paradoxitás adhatott környezetet annak a belső megrendültségnek állapotához, mely állapotszerűsége következtében mindig pillanatnyi, és amely éppen pillanatnyiságában mindig mozdíthatatlanul öröklétű. A paradoxon tehát elismeri és egyben megállítja, sőt tagadja - és végzetesen hiányolja, azt is mondhatnók, hogy gyászolja - az időt. József Attila az időből - a valóságból - kizuhanás pillanatait mint a semmibe veszés aktuális fájdalmát élte meg, és ezt a fájdalmat szívtépően (szívtépően, mert szubjektív módon) fejezte ki. Pilinszky fájdalma nem szívtépö, hanem, ha szabad ezt a triviális szójátékot használnom, lélekbemarkoló. József Attila messzemenően benne él a világban, s ezt nemcsak képeiben, hanem abban is érzékeljük, hogy képei mindig primer, analógiás költői képek. Pilinszky világbanléte ennél sokkal komplexebb, mélyen ellentmondásos: nem analógiás, hanem metaforikus szerkezetű. Megkülönböztethetetlenül olvad bele a világ szenvedésébe, ugyanakkor azonban saját maga számára is éppen olyan idegen, mint a lét befolyásolhatatlan rejtélyessége. Különös - és megint csak azt kell mondanom, paradox - módon csapódik ez ki a két költő Isten-élményében is. Bármilyen merészen is hangzik, költészete alapján éppen olyan vitatható József Attila, mint Pilinszky istenhite. József Attila költészetében azonban, ha Isten léte nem is, hiánya bizonyosságként érzékelhető. Ez a hiány érzelmileg, az én-te viszony kereteiben, a gyermeki kívánkozás és megcsalatottság relációjában fájdalmas. Pilinszky költészetének Istene ontológiai állítás, távolléte vagy hiánya nem kevésbé, de egészen másképpen: dermesztőén fájdalmas, annak ellenére, hogy ezt a fájdalmat sohasem közvetlenül, hanem 203