Hóman Bálint: A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában (Budapest, 2003)
Bevezetés. A középkori államháztartás
4 hogy benne szoros kapcsolatban, sőt egybeolvadva tűnnek fel az államgazdáság és a királyi magángazdaság jelenségei. A királyságról (regnum) alkotott — mind a király személyes hatalmát, mind az országot, az államot magában foglaló — egységes fogalomnak megfelelően az egykorú közfelfogás nem tudott külömbséget tenni a király magánjogi jogviszonyokon alapuló, földesúri és közjogi jogviszonyokon alapuló államfői bevételei és kiadásai közt. A magángazdasági és regálejövedelmek egyaránt a királyi kincstárba folytak be, együttesen kezeltettek és együttesen fordíttattak a királyi magánháztartás, valamint az államigazgatás és kormányzat szükségleteinek fedezésére. A királyi magánháztartás és államháztartás szoros kapcsolata, illetőleg egysége, másrészt az államháztartás jelenségeinek kvalitatív megítélésében érvényesülő külsőséges felfogás okozza, hogy a középkori forrásokban eltérő természetű pénzügyi jelenségek gyakran a legszorosabb kapcsolatban, sőt azonos elnevezés alatt, máskor egymással közel rokon, sőt lényegben teljesen egyező jelenségek elkülönülve jelentkeznek. A középkor zavaros és individuális pénzügyi terminológiája legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a jelenségek szisztematikus osztályozásához alapul vegyük. Ez a zavarosság késztette az elméleti államháztartástan művelőit, hogy modern pénzügyi fogalmak alkalmazásával igyekezzenek a középkor jelenségei közt rendet teremteni. Különösen a mai államháztartások bevételei közt praedomináló adók fejlett fogalmát szeretik rákényszeríteni mindazokra a jövedelmi forrásokra, melyek modern fogalommeghatározások értelmében az adó ismertetőjeleit magukon viselik. Pedig a mai pénzügyi fogalmak éppen nem alkalmazhatók — minden fenntartás nélkül a középkor intézményeire és jelenségeire. Ez az eljárás éppúgy tévedésekhez, helytelen megítélésekhez vezet, mint az egykoruak külsőségeken alapuló osztályozásának elfogadása. Helyes eredményeket csak a középkori felfogás ésa modern elméletek összhangbahozatalával érhetünk el. Sohasem szabad felednünk, hogy az egykorúak felfogása mindig — még ha téves is — a történeti fejlődésben leli