Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
"A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol"
amely a marxizmust értelmező koordináta-rendszerében végbemegy. Már az Egyéniség és valóság jelzi József Attila megérintettségét a fiatal Marx művétől, s a Frühschriften filozófusától. Későbbi filozófiai, politikaértelmező írásaiban az itt csak jelzett „társadalmi alany” kerül egyre fontosabb értelmezői pozícióba, némiképp megtartva a freudomarxizmus társadalom-személyiség instanciák által kijelölt gondolati rendszerét, de túl is lép ezen, a személyiséget helyezi döntő pozícióba. Szinte párhuzamosan azzal a folyamattal, ahogy verseiből is kiszűrődik a társadalmi tartalom, s egyre inkább a személyiség s annak mélyrétegei válnak lírai tárggyá. Ezzel együtt nem helytálló az a nézet, hogy 1933 után a szó, a vers, s annak mélylélektani, pszichoanalitikus tárgyiasságai jelentik József Attila számára az önkifejezést, az alkotást. A szocializmus bölcseleté, az Új szocializmust!, a Hegel, Marx, Freud, az Ázsia lelke mind arról tanúskodik, hogy sem a gondolkodó, sem a költő József Attila nem hagyott fel a társadalomlélektan értelmezésével. A szocializmus bölcseleté nem egyszerűen egy történelmi helyzet értékelő elemzése, a nácizmus sikerének magyarázata a bolsevizmus éles kritikájával, s még csak nem is azon szükségszerű elemzése az osztályöntudatnak, mint amit Reich is elvégzett a Mi az osztályöntudat? című, ugyanebben az időben keletkezett művében. József Attila írásának központi eleme ugyanis az emberi öntudat - vagy, ahogy az Eszméletben írja: „arany öntudat”, s amelynek fegyverré vált változata az osztálytudat: „Minek is kell fegyvert veretni belőled arany öntudat?” József Attila A szocializmus bölcseletében túllép az Elégia keserűségén („itt a lelkek egy megszerkesztett szép szilárd jövőt / oly üresen várnak”), s láthatóan a lelkekben rejlő üresség okát keresi. De ezt már nem a személyes és szociális, társadalmi környezetük meghatározottságában találja meg. Marxot idézi többször is, A hegeli jogfilozófia kritikájához című fiatalkori írást. „»Nem elegendő, hogy megvalósulásra törjön a gondolat, magának a valóságnak is gondolatra kell törnie« - más szóval: nem elegendő, hogy át akarják alakítani az emberek a világot, a világot ehhez meg is kell 123