Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
"A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol"
persze kikerülhetetlenül gondol néha arra is, hogy egy eszményi diktatúra, tudósok, szerzetesek és katonák felvilágosodott és zseniális diktatúrája nem vinné-e hamarabb, mondjuk harminc-negyven év alatt a célhoz [...] Minthogy azonban ilyen modem plátói diktatúrára nincs remény, meg kell maradnunk amellett, hogy a kollektív megújhodási akarat életre hívására és a gyakorlati kezdő munkálatok megindítására aligha van jobb eszme, mint a titkos választójog-”' József Attila második írása a Szocializmusban jelenik meg. Szabolcsi Miklós idézi Gál Istvánt, miszerint József Attila az írást eredetileg az Apollónak szánta, „de a bizonytalan megjelenés miatt a Szocializmusnak adta át. Tudtommal Hatvány Lajos közvetítette Mónus Illéshez az írást.”1 2 Mónus közölte A szocializmus bölcseletéi is. József Attila és Mónus ekkori erősödő szellemi kapcsolatára utal, hogy a Szocializmusba Mónus is írt egy rövid reflexiót az Új Szellemi Frontra reagálva3. Közeledésüket valószínűleg erősítette az a szigorú kritika, amellyel A szocializmus bölcseletében József Attila a bolsevik típusú kommunista programot és gyakorlatot bírálta. Másrészt a cikket közlő számban megjelent Mónus-kommentár is arra utal, nem valószínű, hogy a kevésbé ismert, időszaki lapként megjelenő Apolló ban akarta publikálni a költő ezt az elvi nyilatkozatként is értelmezendő írást. (Az Apolló Gál István lapja, 1934— 1939 között tíz száma jelent meg.) Az Új Szellemi Front-vitában József Attila első megnyilatkozása az Esti Kurírban jelent meg. A költő elsősorban Zilahy írásával foglalkozik. Cikkének hangneme emlékeztet a Magyar Mű és Labanc Szemlére vagy a Babits-pamfletre, azok vitriolos stílusára. Módszere is hasonló: kiemel egy-egy kifejezést, azt gúnyosan értelmezi, majd szarkasztikus megjegyzéssel akarja ellehetetleníteni vitapartnere igazságát. A cikk első bekezdésében több részletét 1 Népszava, 1935. május 1. 53. 2 Szabolcsi, 1998. 463. 3 József Attila Összes Művei III., 404. 156