Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
"A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol"
- a demokráciát?”1 Érdekes módon József Attila nem szán kellő figyelmet Szabó Lőrinc írásának. Reakciója felszínes, és nem reflektál a népiek (Féja Géza által is megismételt) tételére, miszerint érvényét vesztette a hagyományos politikai bipolaritás, a bal- és jobboldal karakterisztikus különbözősége. A teoretikus József Attila nem érzékelte azt a szellemi kihívást, amelyet Szabó Lőrinc „szociális és magyar népi világnézet” fogalomkapcsolata magában rejt. A bolsevistákra való utalás, azok antidemokratikus társadalmi gyakorlatának elutasítása is jelzi József Attila cikkének összetett politikumát és világképét. Az „ Új szellemi front” azt dokumentálja, hogy József Attila határozottan szakít egykori barthás társaival és azok politikai nézeteivel, hogy azonosul a polgári liberalizmus társadalomképével, és végleg eltávolodott korábbi „bolsevista” szellemiségétől, kommunista múltjától. Ebben a cikkében alig valami maradt abból a marxista szóhasználatból, amely az 1931-34 közötti írásait uralta. Cikkének összegző mondata is megmutatja ekkori nézeteinek összefüggő komplexitását: „A nép majd újból ráeszmélhet a fasizmus és hitlerizmus tenger tanulságai után a maga csalódottságán, becsapottságán arra, hogy minden erejével a demokráciáért, önnön szabadságáért és érvényesüléséért kell küzdenie, mert a mai polgári értelmiség nem is ismeri, nem is érti a dolgozó népnek, a termelésnek, egyszóval annak a társadalomnak a problémáit, amelyben él.”2 [...] Az „ Új Szellemi Front”jelentősége a recepció tükrében József Attila részvételét a népi-urbánus vitában marginális tényezőként szokás kezelni, s leginkább az Új Szellemi Front-vitához szokás kötni. Noha, mint láttuk, már a vita korai szakaszában aktív résztvevő, s csak az 1933-34-es időszakban marad távol. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az Új Szellemi Front történései jelentős sze1 József Attila Összes Művei III., 165. 2 József Attila Összes Müvei III., 166. 161