Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
"A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol"
velünk együtt a mai magyar szellem fontos alakjaiként jelennek meg »majd« a jövő előtt. Gyengelelkűnek gondoltam őket, mert úgy látszott, hogy a múltjukból emelt talapzatuk a kormányelnök feketekávéjának gőzében majdnem zajtalanul omlik össze.”1 Az írás József Attila-i fogalmazásmódja egyértelműen az Új Szellemi Frontra utal, a keletkezése pedig a Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? című cikkhez kapcsolható. Erre utalnak bizonyos frazeológiai elemek. Lengyel András a Szép Szó alapítását elemző írásában részletesebben foglalkozik Ignotus Pál és József Attila kapcsolatával, az Új Szellemi Front elleni szövetségükkel. Rámutat, hogy a Reform-toborzó a liberális Esti Kurírban jelent meg, ahol sem korábban, sem később nem publikált József Attila. Másrészt a népiek elleni erőteljes fellépésben a személyes motívumok is szerepet játszottak, az Illyés elleni csaknem paranoiás indulata, s Németh László elutasítása is. S alapvető elvi ellentét is munkált: „Ő még korai »narodnyik« korszakában is a rendszer radikális oppozíciójaként határozta meg önmagát politikailag; szemben állt mindazzal, amit a Horthy-rezsim politikailag jelentett.”2 Szabolcsi Miklós a nagymonográfia utolsó kötetében az Új Szellemi Front történetét „író és hatalom viszonyának paradigmatikus példájaként” mutatja be, mint amely „az elkövetkezendő évtizedekben még sokszor előforduló helyzet, csapda”.3 A monográfia sorba veszi a cikk állításait, kiemelve, hogy József Attila több helyütt megfogalmazza saját nézetrendszerét. Agárdi Péter a népi-urbánus vita politikai, filozófiai kontextusában írja le József Attila nézeteinek változását, a nemzet és társadalom fogalmak átalakulását, a szociológiai látásmód erősödését, szemben az etnikai alapú társadalomértelmezéssel4. 1 Lengyel, 1990. 182. 2 Lengyel, 1996. 139. 3 Szabolcsi, 1998.462 4 Agárdi, 2012. 165