Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
Esszék, kritikák
József Attila, az értekező Lengyel András: „...gondja kél a gondolatban " Az „értekező József Attila” újabban került gondolkodásunk előterébe. Nem mintha nem tudtunk volna a korábban esztétikai töredékeknek tartott írásokról, az Irodalom és szocializmusról, netán a Hegel, Marx, Freudról, s mindazokról a tanulmányokról, kritikákról, amelyek Szabolcsi Miklós úttörő vállalkozásában megjelentek. Az 1958-as kritikai kiadás minden erénye mellett természetesen magán viselte a kor bélyegét: annak kirekesztő, beszűkítő szellemiségét a szocialista nézeteken kívül eső, netán azokkal szemben álló filozófiát, világképet illetően. Ugyanakkor - ha olykor megcsonkítva is - közreadta, jelentős filológiai apparátust mozgatva, azokat a szövegeket, amelyek nem illettek bele az akkori, a kommunista költőről alkotott portréba: a barthás publicisztikát és a kommunista mozgalomtól elforduló, a szociáldemokráciához közeledő tanulmányt (A szocializmus bölcseleté). A monográfia megírására készülő Szabolcsi Miklós (az 1950-es években) tehát eleget tett az értekező József Attila megismerése iránti igénynek, noha maga csak 1977-es kötetétől kezdve hagyatkozik az 1958-as kiadásra. József Attila gondolkodói alkatát - vélhetnénk - a költő szorította háttérbe. S ez tulajdonképp kézenfekvő is, hisz ahogyan a filozófia a Téli éjszaka, az Eszmélet vagy A Dunánál soraiba sűrűsödik - hogy csak három eltérő korszakot, gondolkodásmódot reprezentáló alkotást említsünk -, azt valószínűleg nem lehet érvényes módon prózába áttenni. Legalábbis e versekkel való párhuzamos olvasásban nem. Ugyanakkor nem feledhető, hogy József Attila gondolkodói teljesítményét már a kortársai alulértékelték, nem elválaszthatóan politikai és személyes konfliktusoktól. A Magyar Mű és Labanc Szemle vagy az antimarxista bolondgombának nevezett Egyéniség és valóság vitathatatlanul sértő írás, elhatárolódó, megkülönböztető vonásokkal mind a barthásoktól, mind a kommunistáktól, ám tagad219