Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)

Esszék, kritikák

alapköve az öntudat, a tudatos elme. Ezt a világképi fordulatot pedig a pszichoanalízis közvetítette számára. Az utóbbi évek József Attila-kutatásában egyre határozottabb irányt jelöl a ffeudomarxizmus szerepe a költő világképében. Az úttörő Erős Ferencet követő kutatók között találjuk Lengyel Andrást is, aki - ismét a filológiának köszönhetően - Rapaport Samu és József Attila szegedi kapcsolataiból közelített a pszichoanalízishez. Majd eljutott - ő is - Wilhelm Reichhez. Mert József Attila mar­xizmusának teoretikus fordulatában - s majd lírai leképeződéseiben - közvetve vagy közvetlenül Reich hatása az eredő. Reich még 1929-ben így differenciált a Dialektikus materializmus és pszicho­analízis cimű írásában: „...a marxista irodalomban nincs mindig világos különbség a marxizmus mint társadalomtan, tehát tudomány és a marxizmus mint filozófiai módszer és világnézet [Weltan­schauung] között”. József Attila ezt a reichi intenciót követi, s tesz különbséget, elkötelezve magát a „filozófiai módszer” mellett. A szocializmus bölcseleté tehát kétségkívül egy új társadalomfilozófia megteremtésének kísérlete. Lengyel András azonban nagyon is elgondolkodtató kérdést tesz fel: milyen nézőpontból is értelmezhe­tő ez a szöveg? Úgy tűnik, elfogadja Tverdota Györgynek azt a karakterisztikus megállapítását, hogy József Attila „felforgató típu­sú ember volt, radikális gondolkodó”, aki minden elmélethez kriti­kusan viszonyul. S bár az írás keletkezésekor közeledik a szociál­demokráciához, s talán Mónus Illés támogatását is élvezi, e bölcse­let azonban nem a szociáldemokrácia bölcseleté. Hosszan lehetne idézni azokat a mondatokat, amelyek a munkások emberi öntudatá­ról, illetve annak manipulációjáról szólnak. „így tehát éppen azok a munkás emberek öntudatosak, akiknek »osztályöntudata« az embe­riség társadalmi lényének tudatosításából táplálkozik, vagyis magá­ból az emberi öntudatból, ahelyett, hogy ez az »osztályöntudat« a kiirtott emberi öntudat helyén hajtana ki” - írja, utalva arra a moz­galmi gyakorlatra, amelyben a társadalmi meghatározottságú emberi lényeg szembekerül az „arany öntudattal”. Majd így folytatja: „Ez a felfogás természeténél fogva nem veti meg a harcot, de elveti a pa-225

Next