Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
József Attila és kortársai
megfogná, fölemelné azt a szőlőt, mindjárt meggyőződne róla - nem oly nehéz, hogy említésre érdemes volna. Ez a valaki persze meg is enné a szőlőt. Márpedig Kosztolányi nem a szőlőnek, a körtének, hanem önmagának a végzetét sejteti.”1 Kétségtelen alapos szövegelemzés tárgya a vers és célpontja is. Nem annyira a formalizmus esztétikája (mint Lengyel András állítja2) és elemző gyakorlata látszik itt érvényesülni, mintsem az az elemző módszer, ahogy József Attila darabokra szedi a megbírált szöveget, és sajátos interpretációkba helyezi azokat. így csinálta ezt a Magyar Mű és Labanc Szemlében, s így a Babits-kritikában is. Az írás címe a szövegváltozat szerint: ,Jïnek a semmiről.”3 Ez a visszavont, mert nyilván túlzónak, bántónak talált cím funkciójánál fogva összefoglalóan jellemzi a bírált tárgyat, tehát a jubileumi válogatott kötetet. S meg is fogalmazódik tételesen a cím implicit tartalma: „Kosztolányi egész költészete egy kicsit ének a semmiről.”4 A szövegváltozatban nem finomodik a kijelentés, az „egy kicsit” hiányában sokkal határozottabb értékrend fogalmazódik meg. Kérdés persze, mit ért a hivatkozott Kosztolányi-vers, az Ének a semmiről a semmi fogalma alatt, és mit a kritikus József Attila. Valóban a nihilizmus verse-e az Ének a semmiről, ahogy a kritikus interpretálja az egész életműre kivetítve: „Kissé e szociális nihilizmus fejlődésének filmje összegyűjtött költeményeinek vaskos kötete, s azt hiszem, költeményeinek álomszerűségét végső fokon ez a szociális nihilizmus határozza meg, amely képalkotását is szabályozza.”5 Ez a kijelentés szoros kapcsolatba vonja a vers esszenciáját, a képalkotást a „szociális nihilizmussal”, amit a szöveg egy korábbi része, nem ellentmondásosan ugyan, de rögzít. 1 József Attila Összes Művei III., 168-169. 2 Lengyel András, 1996. 194-272., különösen: 224-226. 3 József Attila Összes Müvei III., 409. 4 József Attila Összes Müvei III., 170. 5 József Attila Összes Művei III.. 170. 34