Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
József Attila és kortársai
kontextusának igazsága melletti érvelés mutatja meg József Attila felfogását. És magyarázza azt a megengedő gesztust is, amely a gyermekséget azonosítja a társadalmi lét tudomásul nem vételével, illetve azzal a szabadsággal, hogy nem tudja azonosítani magát a társadalmi létet szabályozó alapvető elvekkel. A homo oeconomicus azonban társadalmi ember, amikor is a társadalmi viszonyok között - ahogy Hort Dezső írja - alapvetően lényegesek a termelés, az anyagi javak termelésének viszonyai. Felvethető, hogy a társadalmat negligáló gyermek és felnőtt oppozíciójának értelmezése is Hortra vezethető vissza: „E társadalmiasult emberek azonban, amidőn a társadalomban élnek, vagyis viszonyaikat realizálják, többé vagy kevésbé tudatosan, írott vagy íratlan szabályok, előírások, normák szerint igazodnak.”1 Kosztolányi, az idősebb pályatárs iránti tiszteletet, a nyilvánvaló szemléleti különbséget formálja át a megértés gesztusává. A különbség a világfelfogásban rejlik, s annak személyi, egyéni konzekvenciáiban is, amint a Szegény kisgyermek panaszairól írott, enyhén ironikus sorok is mutatják. Az azonban nem ironikus, amikor József Attila kijelenti: ,,»A szegény kisgyermek panaszaiban« nincs semmi megfogható, tárgyi sérelem...”2 Az 1934. novemberi Iszonyat s az 1935. februári Ajtót nyitok jelzi azt a sort, amelyben drámai erővel jelennek meg a saját szegény kisgyermekségének megható és persze átffeudizált tárgyi sérelmei. Ezzel együtt, és a homo oeconomicusi világszemlélete ellenére, írása zárlata elismerő és megengedő. Elismerő, mert mint írja, „Kosztolányi gazdag művészete azonban mégis társadalomalkotó erővé válik”.3 Megengedő, mert kihúzza a 1 Annál is inkább, mivel Hortnak a társadalmi normákat leíró képsorozatában a József Attila által is használt „operáló kés” gazdasági értelmezése is ezen a lapon szerepel: „az orvos a beteg testéből kioperálja a gennyes vakbelet.” Hort Dezső, 1935. 33. Hort Dezső könyvének szövegszerű áthallásaira Farkas János László hívja fel a figyelmet. (Veres András, 1992. 75.) Valószínűsíthető azonban, hogy József Attila Hort könyvének csak a 28-39. oldalait nézte át alaposan. 2 József Attila Összes Müvei III., 167. 3 József Attila Összes Művei III., 170. 39