Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
József Attila és kortársai
kiáltok című kötetének nekem adott példányában ennek emlékéül költötte ő Szabados induló címmel azt a versét, amely így kezdődik: »Ahol nincsen villanylámpa«, azt, amelyben Marxot és Kropotkint próbálja összebékíteni legalább egy kamaszos verssor erejéig.”1 Ugyanezen időszakból származik egy József Attila-levél, amelynek egyik utalása a költőtárs megbecsüléséről és igaz barátságáról vall. Vágó Mártának írja: „Illyéssel beszéltem, gyönyörű, négy részből álló verse jött a Nyugatba., bátyja halálára írta »Búcsúztató«-nak. Úgy vélem, többet ér minden eddigi versnél, tehát nagyon jó. De jött kívüle lótól-öszvértől-szamártól... Ha csak Illyéstől jöttek volna, úgy azt hittem volna, hogy az enyéim biztosan nagyon gyöngék, rosszak, nincs önkritikám; mert hiszen ért hozzájuk Osvát.”2 Kapcsolatuk első szakaszának sajátos dokumentuma a „Minket, Gyuszi, szeretni kell” kezdetű József Attila-vers, amelyről Illyést idézve, így emlékezik meg Németh Andor: „A verset József Attila 1928, 1929 vagy 1930 tavaszán írta be a Nem én kiáltok című kötetébe, amelyet akkor ajándékozott nekem. A 9. sor javítása; ahogy az áthúzások alól kibetűzhető, eredetileg így szólt: »de ha egymás elől elbújunk«. A vers aláírása: »Szervusz, ölellek Attila!« A vers, ha jól emlékszem, rögtönzés volt. Úgy emlékszem, József Attila előttem írta be a könyvbe, vagy az ő lakásán, vagy az én Lehel utcai lakásomon, miután az egész napot együtt töltöttük.”3 E sajátos dedikáció talán 1930 tavaszán születhetett, bizonyos vonásai erre mutatnak. A paraszt, a föld motívumok szerepe mintha az Ady emlékezete című verset idézné. A „Mi föld vagyunk” sor a költői hivatást ugyanúgy értelmezi, mint az Ady emléke előtt tisztelgő vers. A „parasztsors” nehézségeinek érzékeltetése is egybecseng e korszakának más műveivel, illetve a barthás időszak sajátos darabja, a Magyar Mű és Labanc Szemle szóhasználatára is ráismerhetünk. Abban szerepel ugyanis több alkalommal a „mivel”, „míveltség”. Az alkalmi vers 1 Illyés Gyula, 1971. 55. 2 József Attila levelezése, 267. 3 Németh Andor, i. m. 256. 43