Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)

Bevezető

Mamának és Ibolyának Bevezető í Nem íródott még meg az a könyv, amely József Attila kortársi befogadástörténetét elemezte volna. A Kortársak József Attiláról háromkötetes anyaga, Bokor László és Tverdota György hatalmas vállalkozása, összegyűjtötte úgyszólván mindazt, amit a kortársak írtak a költőről. A három vaskos kötetet olvasva kirajzolódik egy­fajta kép a kortársról, a költőről, József Attila személyiségéről is. Ennek értelmezése azonban még várat magára. Pedig szükség volna rá. „Banális volna, ha emberünk félreismert zseni lenne, akit a halá­la után fedeznek föl - ez, mondhatni, klasszikus séma volna, és úgyszólván rendben lenne. A dolog azonban úgy áll, hogy József Attilát már tizenhét éves korában nagy költőként tartották számon, és mi mind tudtuk, hogy zseni, mégis engedtük szemünk láttára szép lassan tönkremenni. Mielőtt ugyanis szentté avatták volna, azaz amíg élt, veszekedős, önfejű és nehezen elviselhető volt”1 - írta József Attila halála után Arthur Koestler, a Sötétség délben világ­hírnévre szert tett szerzője, akinek a Szovjetunióról szóló beszámo­lói is hozzájárultak ahhoz, hogy a költő mind erősebb kritikával illette a bolsevizmust. „A nő, aki hosszú éveken át rombolta nagy költőtársunk öntudatát, kicsinyítette hitét, aki őt nyilvánosság előtt és maga előtt is sokszor megalázta, legyen magtalan, kódorogjon 1 Kortársak József Attiláról II., 1533. 5

Next