Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
József Attila és kortársai
záróformula ez, amellyel a kritikus a már kimondott pozitív értékelését valamelyest feltételhez köti. Az a vélekedés tehát, hogy Illyés Németh Lászlóhoz hasonlóan nem ismerte fel József Attila jelentőségét, még a Külvárosi éjről írottak kapcsán sem tartható. A szocialista versek bírálata nem mentes előítéletektől, ám az is igaz, hogy ezek a művek még nem a Téli éjszaka vagy az Elégia arányrendje, kiforrott világszemlélete szerint építkeznek. A két költő eltávolodásának okait felderítendő, a visszaemlékezések - olykor feltételezhetően elfogult - állításaira kell hagyatkoznunk, lévén hogy az 1932 és 34 közötti időszakból közvetlen adatunk nincs. A József Attila szoros környezetéhez tartozó Németh Andor, valamint Vágó Márta és Szántó Judit hangsúlyosan szól a korábbi költői versengés átértékelődéséről. Pontosabban ennek József Attila-i értelmezéséről, arról a kudarcélményről, hogy volt barátjának „minden sikerül”, neki pedig semmi sem. Németh Andor József Attila-életrajzában megidéz egy jelenetet, melyben a két költő a Petőfi-Arany szerepet próbálgatja. „Judit - fordult Attila a fiatal asszony felé, mit gondolsz, ki a Petőfi kettőnk közül? Judit elmosolyodott. Természetesen te vagy, Attila. - Akkor Gyuszi Arany - mondta Attila.”1 Tagadhatatlan, van bizonyos hasonlóság, különösképpen, ami alkatukat és a költői szerepvállalást illeti. Leegyszerűsítés lenne Illyést saját verseimével „mosolygó merénylőként” jellemezni, szembeállítva a politika sodrába teljes energiával magát bevető József Attilával. Az azonban vitathatatlan, hogy az „ucca és a föld fiának” vallva önmagát, József Attila számára magától értetődő a társadalmi mozgalmakban, így a kommunista pártban való részvétel. írásában nyomát sem leljük azoknak a kételyeknek, amelyek Illyés ez idő tájt keletkezett feljegyzéseiben a népképviselet igazi tartalmát boncolgatják. A város peremén többes száma világossá teszi, önmagát is a munkásosztályhoz sorolja. Rácegres, a cselédek világa, majd a parasztság sorsa Illyésnek is iránytűként jelzi az utat, amelyet követnie kell, ám sajátos kettős kötődéssel 1 Németh Andor, 1989. 257. 51