Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
József Attila és kortársai
is tehetne mást, hogy el tudja viselni magát, de tudja, hogy a mellőzöttség méltatlankodása löki ajkára a kifakadásokat.”1 A távolságtartásnak más okára, a Szép Szó és a Válasz elfajult vitáira világít rá Vágó Márta. Emlékezete szerint József Attila így nyilatkozott 1937- ben Illyésről: „Szeretném, ha Illyés hozzánk tartozna, de hát áthidalhatatlan dolgok vannak köztünk. Illetve én nem beszélek vele, ha találkozunk, csak Pali...”2 Az utolsó nyilvános összekülönbözés is erre a szembenállásra vezethető vissza. Illyés Gyula és József Attila izgalmas költői párbaja címmel a Nemzet (1937. június 8.) közli Illyés Szolga című versének két versszakát, mint József Attilára vonatkozót. Majd a cikk így fejeződik be: „A poéták üzenetváltásának egyébként még nincsen vége. József Attila már költi barátságos válaszát.” Ez a Szép Szó József Attila-emlékszámában jelent meg Egy költőre címmel. „Illyés verse talán Fejtő Ferencnek szólt, de a nagybeteg költővel elhitették, hogy őt rágalmazza. A válasz is József Attila nagyságát mutatja. Hogy milyen erősen foglalkoztatta Illyés e verse, Szolgának állítod magad kezdetű sorai is mutatják” - olvasható a vers keletkezéséről a korábbi kritikai kiadásban.3 A vers címe is aligha véletlenül ugyanaz, mint amit hét évvel korábban a Babitsot támadó müve fölé írt József Attila. Amíg viszont abban a sértegetésektől, a gyalázkodástól („és idenyög a Dala-dög, az éveire mester”) sem retten vissza, most szinte hűvös objektivitással szól. Igaz, ez a verse már másféle polémia jegyében fogant. Kései létösszegző jellegű verseihez hasonlatosan az Illyéssel való összevetésben a saját tragédiája domborodik ki, és ennek okaira keresi a választ. Az Illyésnek tulajdonított „érdem” ugyanis neki nem adatott meg. A „Téged szeretnek: könnyen értenek” állítás pályatársa sikerét verseinek könnyedségével, költészetének elfogadásával magyarázza. Ezzel szemben saját kudarcainak okát koránjöttségében és radikalizmusában leli meg: „én túl magasra vettem 1 Németh Andor, 1989. 265. 2 Vágó Márta, 1978. 276. 3 József Attila Összes Művei, II., 454. 54