Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)

József Attila és kortársai

Modernista és neoklasszicista törekvések József Attila és Radnóti Miklós költészetében í József Attila és Radnóti Miklós költészete, sorsa több ponton is találkozik. Hogy az idősebb pályatárs hogyan értékelte a Járkálj csak, halálraítélt! kötettel országos ismertséget szerző Radnótit, arról nincs adatunk. Arról azonban van, hogy Radnóti hogyan látta József Attilát s költészetét. Egyetlen nagyobb összefüggő szöveg tanúskodik erről, a Jegyzet a hátrahagyott versekhez Galamb Ödön Makói évek című kötetének függeléke. Naplójegyzete tanúsága szerint nem volt kedvére való a Cserépfalvitól kapott feladat, hogy írjon bevezetőt: „S most mit írjak! A költő kirostálta könyvei meg­jelenése előtt ezeket a verseket s most kiadjuk... érzem Attila rosz­­szalló tekintetét...”1 Ez az aggálya visszatér a Jegyzet a hátraha­gyott versekhez szövegében is, különböző fordulatok mentegetik mind a kirostált verseket, amelyek nem kerültek be a kötetekbe, mind a fiatal költő próbálkozásait. Radnóti József Attila poétikai rangját és irodalmi helyét Petőfihez méri, mellé helyezi. A szöveg ezen befejező része láthatóan megszabadul a feladat kényszerétől, s áttűnik a lelki rokonság. Abban is, ahogy a József Attila és Petőfi közötti hasonlóságot láttatja. Petőfi „természetes halálát” a segesvá­ri csatatéren így kommentálja: „Nem bírta volna elviselni azt, ami utána következett. Attila sem.” Az életmű sorsát, a költő halálát pedig így láttatja: „A versek mindig külön hangsúlyt kapnak a halál­lal. A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahull­­tával láthatóvá lesz, az életmű fényleni és nőni kezd.”2 1Kortársak József Attiláról II., 1987. 1435. 2 Kortársak József Attiláról II., 1987. 1440. 58

Next