Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
Bevezető
uccákon a festéktől megkopott hajjal, vagy megkopaszodva, ocsmány szájából kihullott fogakkal, szavának eddig is kétes hitelét végleg elveszítve, kifolyt két gonosz szemével” - a korabeli bulvárnak csemegét jelentő sorokat Remenyik Zsigmond írta a Szép Szó József Attila-emlékszámába, elátkozva Szántó Juditot. Az a Remenyik Zsigmond veti szemére a költő asszonyának, hogy annak öntudatát rombolta, aki nem is sokkal korábban megjelent regényében tette nevetségessé József Attilát a tehetségtelen kínai költő alakjában, aki osztályharcos klapanciákat gyárt, s aki erkölcstelenül kiszolgálja kapitalista gazdáját.1 József Attila szerelmei közé - kétségtelen - nem tartozott Szántó Judit, noha vele élt élettársi viszonyban csaknem hat évet. A Judit kivételével úgyszólván nincs szerelmes vers, miközben más nőket, asszonyokat óda (Szőllősiné Marton Márta), himnusz (Kozmutza Flóra: Flórának I.-V.) tett halhatatlanná, vagy a „legutolsó menedékként” jelent meg, mint Gyömrői Edit. József Attilát bonyolult kapcsolatrendszer fűzte kortársaihoz. Önmaga is bonyolult személyiség volt, akinek intranzigens gondolkodásmódja nehezen tűrte a társadalmi-közösségi konvenciókat. Futóbolondnak tartották még barátai is, mondja Vágó Márta keserűséggel. Betegségére is korán felfigyeltek, még azelőtt, hogy az manifesztálódott volna. A Vágó Márta-kapcsolat kezdetén (1928 márciusában) Komor András, a költő bécsi barátja így figyelmezteti a fiatal lányt: Márti, nem szabad, ő beteg! - Flalálra rémültem. - Beteg? Csak nem úgy, mint Ady? - nyögtem ki. - Nem úgy, mint Ady - felelte lassan, meggondoltan -, szeretőnek jó. De házasságra nem, ezzel nem szabad Jóska bácsit megterhelni...”2 József Attila nem lett Vágó Márta szeretője, csak később, 1935-ben, már keserű tapasztalatokkal, betegen, kiégve. Az 1928-as baráti figyelmeztetés arra a közvetlen tapasztalatra vonatkozott, amit a költő impulzív alkata, szélsőséges hangulatingadozása, többszöri fiatalkori öngyil1 Kortársak József Attiláról II., 789. 2 Vágó Márta: József Attila. 1978. 114. 6