Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
"A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol"
tő nyelven vannak írva, úgy, hogy tanulmányozásukhoz előképzettségre ne legyen szükség. Mindazt, amit esetleg nem minden olvasó értene meg, külön megmagyarázzuk.”1 Azt a módszert követik, hogy - gyakran hosszasan - idéznek Marx és Engels müveiből, de leginkább A tőkéből, amit aztán értelmeznek. Az idézetek német nyelvű kiadásokból valók, a Kroner Verlag zsebkönyvéből és az ugyancsak népszerűsítő, de teljes szövegeket közlő Volksausgabéböl. A füzetek a szemináriumok nyelvén és módszerével magyarázzák a marxi fogalmakat. [...] József Attila maga is vezetett szemináriumot. Önérzetesen és munkásmozgalmi mivoltát reprezentálva írja Fábry Zoltánnak a Sarló és Kalapács-ügy kapcsán: „Én több mint egy esztendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KMP-nek, mint párttag kezdetben röpiratstencileket gépeltem, ma hét szemináriumom van és vasárnaponként százak előtt tartok a szabadban előadásokat.”2 A kortárs visszaemlékezése ezt a képet rajzolja meg a szemináriumvezető József Attiláról: „Általában: ha magáévá tett egy gondolatot, akkor nagy lelkesedéssel beszélt róla, ötleteket vetett fel, szinte ontotta magából a gondolatokat, hogyan lehet előbbrevinni a mozgalmat. ...Egyik ilyen problémája volt például, hogy az általános gazdasági válság milyen hatással van a mozgalomra. A nyomor, hangoztatta, nemcsak forradalmasít, hanem aljasít is.”3 Ha eltekintünk attól, hogy ezt az 1950-es években megrajzolt portrét erősen színezi már a József Attila-kultusz, a szenvedélyesen beszélő, önmagával is vitázó József Attila alakra ráismerhetünk, amint a témára is, hisz az 1932-es írások egyik fő gondolata ez. A mozgalmár József Attila vitázókedvét nem mindenki értékelte. A költő tagja volt a Madzsar József vezette szemináriumnak: „A szeminárium nagyon is gyakor-Marxizmus 1. sz. belső borító. 2 József Attila levelezése, 2006. 372. Meg kell jegyezni, hogy a József Attila-kutatók közül többen hamisítványnak tartják ezt a levelet, mivel a költő J.-vel nem szignózta írásait. 3 Sollner József, 1957.279. 90