Horváth Béla, N.: József Attila és kortársai. Tanulmányok, esszék, kritikák - Magyar esszék (Budapest, 2015)
"A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol"
logikusan következik a végcél és a végeredmény: „...a magyar nemzetiség érdeke tehát a tiszta szocializmus”.1 S a „tiszta szocializmus” adekvát művészete az Irodalom és szocializmusban kifejtett „proletár tiszta művészet”.2 Az Egyéniség és valóság fogalmi apparátusa, helyenkénti vitázó okfejtése, a különböző felfogásokat sorba vevő, majd tézisszerű cáfolata (a Molnár Erik által skolasztikusnak nevezett gondolkodásmód) egy munkásszeminárium szövegére emlékeztet, amelynek gondolati szintjét szerzője kissé magasra tette. A történelmi materializmus gyakorlati értelmezésének szándékait, a munkások marxista műveltsége kiterjesztésének szükségességét több ez idő tájban keletkezett kisebb terjedelmű kiadvány, brosúra vagy tanulmány fogalmazta meg. Ilyen gyakorlati ismeretterjesztésre a Társadalmi Szemle néhány írása is példát ad. Az 1931. 3. számban - amely közölte József Attila írását is a marxizmus fuzetsorozatról - olvasható ez a Marx-magyarázat: „Hiszen minden marxista előtt, aki nem felejti el, hogy vagyont csak termelő munka teremt, eleve világos, hogy tőzsdei átalakulás, a tőzsdei spekuláció nem lehet a vagyonteremtés, hanem csupán a vagyonelosztás eszköze. És az sem újdonság a marxisták között, hogy az értékpapír nem eleme a közgazdasági vagyonnak, hanem csupán jogcímet testesít meg a közgazdasági vagyonban a termelő munka eredményében való részesedésre.”3 [...] A költő könyvtárában is megvolt Plehanov ugyancsak a történelmi materializmust értelmező, a Munka és Tudás könyvtára 1 József Attila: Tanulmányok és cikkek, 1995. 291-292. Alig egy éve a Magyar Mű és Labanc Szemle még elutasítja a kapitalizmust, a szocializmust, mint a magyar szellemiségtől idegen, külhoni terméket. 2 József Attila Összes Művei III., 1958. 3 Pálfi István: A tőzsde lelki élete, mint termelő erő. 1931. 3. sz. 133. Ebben a számban jelenik meg Illyés Gyula Gorkij az áruló című írása (134-136). Illyés megvédi Gorkijt a nyugati intellektuelekkel szemben, akik tiltakoztak, hogy „a munkásbíróság lesújtott a szociálista (!) felépítés elszabotálóira”. József Attila Az egységfront körül című írásában hivatkozik az oroszországi mémökperekre (József Attila Összes Művei III. 146.), bírálva a szovjet gyakorlatot. 98