Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról - Egy vers (Budapest, 2009)
Dávidházi Péter: József, Illyés, Jób. Párhuzamos verselemzés bibliai fénytörésben. Részletek
szabadságvesztéssel fenyeget, amit a puszta létezés nem kárpótolhatna („De jogom van /[...] s nem oly becses az irhám, / hogy érett fővel szótlanul kibírnám, / ha nem vagyok szabad”), az adatokká válás (mint már Kosztolányi versében is) megsemmisíti az ember autonóm lényegét, amire itt az Isteni színjáték híres megkülönböztetésének parafrázisa utal („Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak - / elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, / nem kartoték-adat”),1 s az autonómia fenyegetettségéből magyarázható a (nem József Attilától származó, de általa elfogadott2) Levegőt! cím fuldoklásérzete és az utolsó sorok szabadsághívása. Kosztolányi versében a látvány elszíntelenedése jelzi, hogy a megfigyelt és szétadatolt élet lélektelenné válik: sötét hivatalokban, agg-szürke lapokra kerülnek az adatok, ehhez járul a porzó-szag. Bár a mai olvasók zöme már legföljebb a virágok porzóját ismeri, s nemigen tudhatja, mit jelent itt a porzó, milyen szagú volt „a nedves írás szárítására használt finom, hamuszerű por”,3 amit valaha (az itatóspapír elterjedése előtt) az elkészült okmányokra vagy levelekre hintettek, a porzó-szagú sötét hivatal agg-szürke lapjainak említése metaforikusán továbbra is (sőt a porzó egykori jelentésének elhalványultával még inkább) felidézi az akták általi szürke porrá válást, aminél már az igazi halál is jobb volna, „lenn rohadni, zsíros föld alatt”. József Attilánál ugyanezt az élettelenséget a vádemelés szorongva megelőlegezett pillanatának hangzásbeli elzöngétlenedése érzékelteti: az „előkotomi azt a kartotékot” sorban ismétlődő r hangokra maga a költő is büszkén hívta fel barátai figyelmét,4 de hatásukhoz a k és t hangok ismétlődése is hozzájárul. Mivel a halál perspektívája végül itt is felrémlik, előbb a test fokozatos elidegenedésével („Szaporodik fogamban / az idegen anyag, / mint 1 Sárközy Péter, „Kiterítenek úgyis”: József Attila kései költészete, Budapest, Argumentum, 1996, (a továbbiakban: Sárközy 1996) 157; vö. Stoll 2005, 111, 218. 2 Ignotus 1989, 232; Szabolcsi Miklós, Kész a leltár: József Attila élete és pályája 1930-1837, Budapest, Akadémiai, 1998, 536; Stoll 2005, 111, 219. 2 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, I—VII, főszerk. Bárczi Géza és Országh László, Budapest, Akadémiai, 1978-1980, V, 807. 4 Ignotus 1989, 231-232. 211