Király Károly: Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek (Budapest, 1995)
III. rész
vezmény elvét. Bízom abban, hogy ez mind a román, mind a nemzeti kisebbségek javát fogja szolgálni. Marosvásárhely, 1980. április 25. J egyzőkönywezetők; Hosszú Cornel Dungaciu Vilareta Hitelesítette: Király Károly s.k. Király Károly A Nemzetközi Amnesztia Szervezetnek London Alulírott Király Károly, közgazdász, a Romániai Társadalom-és Politikatudományi Akadémia levelező tagja, Marosvásárhely, Sibiu utca 18. szám alatti lakos, azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy hozzanak létre egy szakértői bizottságot az Önök ellenőrzése alatt abban az esetben, ha a román hatóságoknak sikerülne kivitelezni a személyem és családom kiirtására vonatkozó tervüket, legyen az mérgezés, besugárzás vagy más módszer, hogy ez a bizottság állítsa a Nemzetközi Bíróság elé e bűntett elkövetőit. Az ok, mely erre a lépésre kényszerített, nevezetesen, hogy Önökhöz forduljak, a következő: miután tiltakozó leveleket, beadványokat írtam a RKP vezetőségének a román állam erőszak-praktikái ellen a nemzetiségek beolvasztására, sorozatos - szerencsére sikertelen - kísérletek történtek a megsemmisítésemre. Mélyen tisztelem az Önök szervezetét, amely az emberi jogok, a szabad emberhez méltó' élet felett őrködik az írott és íratlan erkölcsi törvények szellemében. Kérem, fogadják legmélyebb tiszteletem és nagyrabecsülésem. Marosvásárhely, 1980. április 25. Király Károly s.k. Hangok és vészhangok Erdélyből Magyar vagyok. Erdélyi magyar. S szeretném megőrizni magyarságom ezután is, itt Erdélyben. Megőrizni magyarságunkat, amely elválaszthatatlan európaiságunktól, az európai magyar, román, szláv, szlovák nemzeti és kultúreszménytől, a József Attila-i dunaiságtól, lehetséges-e ma Erdélyben? Lehet-e Erdélyben magyar a magyar? Megőrizheti-e nyelvét, kultúráját, etnikai hovatartozását, nemzeti önérzetét, kollektív jogait a kisebbség a fellángoló román sovinizmus légkörében? Hogy mi lett a zsidó és német kisebbség sorsa Romániában, közismert. A zsidóságot megvásárolta Izrael. S ugyanezt teszi a „hontalanoknak” nyilvánított romániai németekkel a nyugatnémet kormány is. Jó üzlet ez a román államnak. 6000 márka fejenként, plusz az itt hagyott ingatlanok. S ki bélyegzi meg ezt az „emberkereskedelmet”? Milyen hihetetlen és szomorú mindez a XX. század végén, „az emberi jogok” égisze alatt. No de, ki veszi meg a magyarságot? Pedig eladó több mint 2 millió belőlük! A pénz beszél - a magyar hallgat. A világot megmozgató óriási ellentmondások között, ki bánja, ha elvész egy nemzetiség? Palesztin kérdés, kurd kérdés, baszk kérdés. Van magyar kérdés is? Van, Romániában. Az orosz érdekszférák nagyobbak, mint az erdélyi magyarság sorsa. Ceauçescuék hallgatnak a beszarábiai románok elruszifikálódásáról. Kéz kezet mos alapon az oroszokat sem érdekli a romániai kisebbségek sorsa. Amerika hálás Romániának oroszellenes politikájáért. Ki jár jól? Aki két kecskét fej meg egyszerre. Ceauçescu, igaz, hogy Romániában tejben-vajban fürödni csak a „dinasztiának” jut ki. A népnek nem. Ki bánja, ha elpusztul ez a kis népétől elszakított, pár milliós népcsoport? Megmenthető-e a magyarság az elporladástól, a felmorzsolódás276