Kodolányi Gyula: A szavak súlyáról. Esszék és beszélgetések 2012-2020 - Magyar esszék (2020, Budapest)
III. Kodolányi Jánosról
beskatulyázásokkal szemben, igen nagy volt a skálája a személyiségeknek e spektumban, és bizonyos kérdések tekintetében olykor a legellentétesebb válaszokat vallották az ide tartozó írók. Nagybátyám a legközelebb Illyéshez és Németh Lászlóhoz állt e körből, és igen mély barátság fűzte őt az ide húzó Szabó Lőrinchez, csakúgy, mint Illyést. Szerette és bámulta Tamási Áront. Igen jó barátja volt két zsidó származású mártír író is a csoportból, a misztikus költő és regényíró Sárközi György és a prózaíró Pap Károly. Ők mindnyájan radikális társadalmi reformot és modernizációt akartak, elsősorban földreformot és a nagytőke visszaszorítását, és azt hirdették, hogy létkérdés, hogy a Trianon utáni Magyarországon a korszerű kultúra stratégiai súlyt kapjon. Valamint mindnyájan egyforma fenyegetésnek tekintették hazánkra nézve a náci és a bolsevik ideológiai és stratégiai nyomulást. - Ha már a besorolásnál tartunk: az 1920-as, 30-as években egy ideig bal- és jobboldali szerzőként is emlegetik. Mi ennek az oka? - Az egyszerű válasz az volna, hogy középen állt, s valóban ez a mélyebb igazság. Kétségtelen, hogy a krisztusi egyenlőségben való hite és a nincstelen emberek tömegének sorsa őt a kommunista mozgalomig sodorta a húszas években, József Attilával együtt. Amikor utóbbit kizárták, Kodolányi János is kilépett az illegális pártból, és a Swiftére emlékeztető szarkasztikus tehetségével kegyetlenül kivesézte a kommunista dogmatizmust és képviselőit. Ahogyan Tamási Áron mondta egyszer róla, „Kodolányi mindnyájunkat megborotvált az eszével”, tehát barátait sem kímélte. Politikai elemzéseinek csúcsa az 1943. júniusi Zárt tárgyalás című esszé-dráma, 161