Kodolányi Gyula: Szóló hangra. Esszék, beszélgetések - Magyar esszék (Budapest, 2012)

Versekről

rülés a nyelv életében. A személyes ízlésünk is, amely valóban „szinte testi érzés”, Kodály Zoltán szavával élve. Megkockáztatva azt, hogy értelmezésünkben tudtunkon kivül mások nyomán járunk, vagy éppen szembekerülünk közkeletű vélekedésekkel. Vajon a logika nyűgöz-e le bennünket egy olyan óriási versben, mint amilyen A Dunánál? Inkább az egységes látásmód, amelyet említettem, s amely áthatja minden ízében ezt a művet s a költő hasonló „gondolati” verseit. Mindenekelőtt azonban bámulatos sorok bűvölnek bennünket el, amikor belépünk A Dunánál világá­ba. Az eltéveszthetetlen, egyszerre spontán és kimunkált hangzási szépség, amely József Attila nagy verseit jellemzi. Majd a rendkívü­li gondolatok: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen.” Nem kétséges, ez a magyar nyelv egyik legfé­nyesebb mondata marad, amíg magyarok magyar verset olvasnak. Aki belegondol, forgatja magában pár napig, az más ember lesz tőle. S aki fordításban olvassa, megirigyel bennünket - nyelvünket, kultúránkat, e mondatért. Kíséreljük hát meg áttekinteni azt a szellemi állapotot és gondo­lati rendszert, amelyből oly természetszerűleg bukkant fel ez a megdöbbentő mondat. A Dunánál 5-6. sora azonosítja a folyót és a költő szívét: mind­kettő „zavaros, bölcs és nagy”. Ezt a látszatra talán kusza jellemzést értelmezi számunkra az, hogy a költő a versben megkülönbözteti a Duna felszínét és mélyét, a felszínt és a mélységet, az időt és az időtlenséget. A folyó felszíne zavaros, és csupa „mozdulás”: a hul­lámok és esőcseppek egymást kioltó játéka. Ez a felszíni játék nem más, mint metaforája az emberi és természeti létezés pillanatról pillanatra folyó, hullámzó, ömlő, kavargó idejének. De ez a hullám­zóan nyugtalan folyó bölcs is - és nem kérdéses, hogy a mély, a hallgató mélység az, az örvények alatt, ahol a bölcsesség honol. Ezt a rétegeltségét a léleknek a 20. század elejének egyik nagy szellemi irányzata, a mélylélektan tárta fel, mint tudjuk, főként önkéntelen cselekvések, álmok és az emberiség ősi mítoszainak elemzésével. Freud, Jung, Adler és megannyi követőjük, egészen napjainkig, 165

Next