Kodolányi Gyula: Szóló hangra. Esszék, beszélgetések - Magyar esszék (Budapest, 2012)

Versekről

A másik a világ egy az előzőtől különböző rétegzettsége, amely a vers második részében jelenik meg, és szintén egy misztikus gondo­lati rendszerbe tartozik: Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Annak idején szerették ezt a részt diadalmasan idézni, mint Jó­zsef Attila marxizmusának bizonyítékát. Valójában azonban az anyag itt a korábban említett matéria, a mindennapi élet közege, testünk, ügyeink-bajaink, vágyaink és félelmeink. Nem a lét, nem az alap - hanem az idelent vagy odalent. Nem pusztán az elnyomott dolgozó osztály világa, ha át is fedheti azt. Olvassunk figyelmesen: az anyagba leszálltakról van szó! József Attila világában pedig a Jó - tanúsítják Isten-versei - fent van, felülről áramlik lefelé. Az ókori platonista, Plótinosz, akit József Attila bizonyára ismert, ezt mondja a leszállt lélekről: „elszakadt az Egésztől, és az egyedit igazgatja nagy üggyel-bajjal [...] Ekkor történik meg az vele, amit Platón a szárnyak elvesztésének és a test bilincsbe verésének nevez [...] az érzékelésben él” (Az Egyről, a szellemről és a lélekről, 215.). Azon­ban ahogy Plótinosz, Platón és József Attila tartja, ez nemcsak rabságba süllyedés lehet, de választott leszállás is, mert a világ, az anyag szép. Fontosnak tartják, amit a szárnyát vesztett ember vall a létezésről, mert a Teremtés csak úgy teljes, ha a Szellem a lentiben is meglátja saját tükrét, s ezzel felemeli. A költő pedig, szüleivel, nemzetével közösséget vállalva, szólni akar az életnek erről a terhes és gondgyötörte, tünékeny és szép bugyráról is. Nem felejthetjük, hogy a vers egy másképpen rétegezett világ­képpel indult - felmerülhet a kérdés, kell-e, lehet-e ezeket egymás­sal összehangolni? Nos, ha sikerül, örvendetes - de nem fontos. Mert vers adhat tiszta filozófiai rendszert - de ez nem végső köve­telménye a nagy költészetnek. 168

Next