Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)
Németh Andor, Koestler Artúr, József Attila. A találkozások csomópontja: 1933 nyara
zsébethez írott kései — emlékező - leveléből derül ki. Eszerint, ahogy a közlésből kitetszik, a darab szüzséje a következő volt: „Két előőrs érkezik egy idegen planétáról, hogy gyarmatosítsa a Földet túlnépesedett világa számára. Kihirdetik, hogy csak a boldog planétáknak van kozmikus joguk az élethez, ezért utolsó lehetőséget adnak az emberiségnek, hogy három nap alatt szervezzék meg a boldogság birodalmát, vagy különben szépen megszabadítják őket nyomorúságaiktól, és a Földet jobb célokra fogják felhasználni. Ezzel az ultimátummal szembesülve a kormány lemond, az ellenzék mossa kezeit a kimenetelt illetően, végül felülkerekednek a dilettánsok, akik kineveznek egy glowworm (szentjánosbogár) nevű bolondos költőt a boldogság diktátorának. Az új éra - mindenki csodálkozására - működik: eltörlik a pénzt és a tekintélyeket, minden tabut megszüntetnek, minden függönyt fölhúznak. De sajnos a három nap elteltével kiderül, hogy a két előőrs szélhámos, és mivel nem muszáj többé boldognak lenni, a régi rend visszaáll, és mindenki visszatér a régi nyomorúságba” (Vezér Erzsébet, in: Koestler Emlékkönyv. Bp., 1992. 146-147.). Hogy e cselekményvázlat és A Hírben emlegetett darab valamiképpen összefügg, nem vitás: ez a szüzsé egy ultimátum története, s láttuk, A Hír éppen Ultimátum címmel emlegeti a darabot. Ez aligha lehet véletlenszerű egyezés. Ám utóbb Koestler mindig Bar du Soleil címmel említi e darabot, így nem dönthető el, a Vezér Erzsébet számára megírt szüzsé az eredeti darab cselekményvázlata-e, vagy már a megváltoztatott című, átdolgozott s magyarított változaté? Annyi azonban így is bizonyosnak látszik, hogy a darabnak létezett egy Ultimátum című, német nyelvű, gépiratos változata, amelyet teljes egészében Koestler írt, majd 1933 nyarán, ebből a szövegből kiindulva, az eredetit „lefordítva” és átdolgozva, megszületett egy magyar nyelvű változat is. Ez a változat, már csak a magyar színpad igényei, azaz nyelvi okokból is Németh Andor szövegezésében öltött alakot, és - mivel Koestler eredendően újságíró, Németh pedig igazi író volt - ez a magyarítás nyilván a szöveg esztétikai alkatát is módosította. Az új változatnak, mivel az őszi idényben került volna színre, 1933 nyarán el kellett készülnie. Hogy az új változat nem egyszerűen fordítás volt, az - egyebek közt - abból is kitetszik, hogy az átdolgozás munkájába József Attilát is bevonták. Ezt egymástól függetlenül, egymás megnyilatkozásáról mit 199