Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)
Az inspirátor. Németh Andor, József Attila és az úgynevezett tiszta költészet
úgy fogalmazza, oly hajlékony óvatossággal, mint a fogalmi gondolkodás leleplezőjétől várjuk) a teremtő pillanatok filozófiáját. Ez a módszer az egész Bergson. Mint a füzet kitűnő fordítója, Fogarasi Béla előszavában megjegyzi, a gondolkodás hajlékonyabbá tételének szükségességéről szóló megismeréssel (s ami szerintünk még fontosabb, az intuíció akart elérhetőségének reális elemzésével) befejezte eszmetörténeti szerepét. Amit ezen felül adott: néhány, következményeiben eddig még kiaknázatlan pszichológiai megismerés” (BMU, 1922. febr. 19. 7.). Egy másik összefüggésben pedig ezt mondta ki: „Ha Descartes a gondolattal kapcsolja össze az én magabizonyító valóságát, úgy Bergson éppen a gondolkozóhajlandóságot tompítja le, mint metafizikaellenes, praktikus hajlandóságot, hogy a puszta létezés mély intuícióját ébressze fel az iniciálandóban" (BMU, 1922. febr. 19. 7.). Azaz, „lefordítva” Németh érvelését: Bergson metafizikája ebben a kontextusban voltaképpen a művészi ihlet akart, vagyis tudatos, szándékolt működésbe hozásának eszköze. Németh Andor (s valószínűleg az ő útmutatásai nyomán is tájékozódó József Attila) legalábbis így gondolta. Ez a tudatos ihletaktivizálás pedig - nevezzük akár intuíciónak, akár „mágiának”, akár varázserőnek - a tiszta költészet gyakorlásának elengedhetetlen föltétele. Németh Andor szétszórt publikációkban lappangó, de élőszóban nyilván újra- s újrafogalmazott költészetfelfogása tehát már csak azért is fontos inspiráció lehetett József Attila számára, mert „gyakorlati” útmutatást is adott. Megmutatta az elvek és a praxis lehetséges érintkezési pontját. Az pedig közismert, hogy József Attila művészetbölcseletének (amelyet, nagyon jellemzően, a műalkotás metafizikájának szánt) központi elve az „ihlet tana”. Sőt mindaz, amit a művészetről, közelebbről: a költészetről gondolt, e tan köré épült föl. 7 Mindaz, amiről eddig szó volt, természetesen nem jelenti azt, hogy József Attila egyetlen, unilineárisan érvényesülő „hatás” eredményeként alakította volna ki a maga tiszta költészet fölfogását. Magyarán: nemcsak Németh Andor „hatott” rá, nemcsak ő közvetített hozzá művészetbölcseleti elveket. Intellektuális alkatának teljes félreértése volna, 152