Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)
Németh Andor, Koestler Artúr, József Attila. A találkozások csomópontja: 1933 nyara
Juci, Németh felesége ezt a József Attila emlékkönyv számára, már férje Emlékiratainak ismeretében, de bizonyosan saját személyes emlékeiből is építkezve, így idézte föl: „Egy nyáron Berény Róbert Attila és Judit rendelkezésére bocsátotta budai kert mélyén fekvő kis házát. Itt látogattuk meg őket.” „Sokan voltunk. Attila borért szaladt, Judit meg én lementünk a konyhába valamit készíteni, kávét vagy teát. A kertben terítettünk. Közben a vendégek a szobában beszélgettek. Egyszerre hallom, hogy Bandi zongorázik. Bartókot. Attila a Medvetáncot kérte. Bandi eljátszotta. Attila nem tudott betelni vele. Még egyszer, még egyszer, és még isten tudja, hányszor eljátszotta neki. Attila együtt dünyögte, brummogta a zongorával. - Pár nappal később elhozta hozzánk a Medvetáncot" (Németh Andorné: Emlékek. József Attila emlékkönyv. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp., 1957. 222.). Férj és felesége leírása nyilvánvalóan összetartozik, ugyanazt a történetet beszélik el. De a feleség olyasmit is elmond, amit nem vehetett át férje emlékirataiból, ami arra vall, valódi, személyes emlékeket mond el. Ez, látszólag, megerősíti a csattanót, a zongorajáték és a vers megszületésének összefüggését is. Ám, mint Szabolcsi Miklós, majd az ő nyomán Stoll Béla is észrevette, e ponton valami zökkenő van a történetben. A problémát az adja, hogy a történet elbeszélt eseményei egy ponton kétfelé mutatnak: József Attiláék Berény Róbert villájában való ideiglenes vendégeskedése 1933-ban volt, a Medvetánc azonban korábban született, már az 1932 őszén kiadott Külvárosi éj kötet tartalmazza. Az 1933 nyári zongorajáték tehát nem lehetett az 1932-ben már publikált vers inspirálója. Kérdés: át lehet-e hidalni ezt a nyilvánvaló diszkrepanciát, s ha igen, hogyan? A máshonnan, egykorú forrásokból is ismert tényekből célszerű kiindulnunk. Az bizonyos, József Attila és Szántó Judit 1933 nyarán csakugyan lakott egy ideig Berény Róbert villájában. Monográfiájában Szabolcsi Miklós idézi Szántó Judit egyik, 1933. július 8-án írott levelét, amelyben Judit arról ír, hogy: „Elsején [azaz: augusztus 1 -jén] kitesznek a lakásból, mert már hónapok óta nem tudunk házbért fizetni” (Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. Bp., 1998. 253.). A költő és élettársa ezt követően (Szabolcsi szerint már július közepén, föltehetően azonban csak július végén, amikor esedékessé vált a kilakoltatásuk), más megoldás híján elfogadta Berény Róbert baráti ajánlatát: kiköltöztek 206