Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)
Németh Andor, Koestler Artúr, József Attila. A találkozások csomópontja: 1933 nyara
hozzá a Városmajor u. 36. sz. villaépületbe. (Ez idő alatt maga Berény külföldön tartózkodott.) E nyáron Varga Katalin megtalálta s számomra xeroxmásolatban hozzáférhetővé tette a bírósági idézések nyugtaszelvényét, mely mutatja, a bíróság is e címen érte el a költőt. Megmaradt, s Szabolcsi hivatkozik is rá (vö. Kész a leltár, 254.), Varga Katalin pedig hasonmásban közli is a Városmajor utcai lakásból való kijelentkezési lapot (És ámulok, hogy elmúlok. József Attila-iratok. Bp., 2005. 194.). Ebből a Szántó Judit kitöltötte nyomtatványból kiderül a kiköltözés időpontja: 1933. október 1. József Attiláék tehát körülbelül két, esetleg két és fél hónapig a Városmajor utcában laktak: 1933 augusztusában és szeptemberében bizonyosan. Ha tehát a Németh Andor és felesége által elbeszélt vendégeskedés megtörtént, valamikor ekkor történhetett meg. Sőt, a Koestler várható elutazására tett utalásból következtetve, a vendégeskedés időpontja is behatárolható: az elbeszélt történet augusztus végére, esetleg szeptember elejére tehető. Minden, amit a két emlékezés - egymást kiegészítve és erősítve - állít, beleillik az események és körülmények időrendjébe, s ugyanakkor életszerű, plauzibilis. Egyedül a vers, a Medvetánc ekkori, 1933-i szereztetése nem igazolódik. Mi lehet akkor itt a helyzet, miért beszél Németh olyasmiről, amit a rendelkezésünkre álló adatok cáfolnak? Egy másik, korábbi tanulmányomban valószínűsíteni próbáltam annak lehetőségét, hogy egy ilyen, Berényék villájában együtt töltött vendégeskedésre 1932-ben is sor kerülhetett, azaz Németh elbeszélése kronológiailag is megállhatja a helyét (Németh maga sehol nem mondja, hogy amit elmesél, melyik évben történt!). Amit korábbi tanulmányomban a valószínűsítésre fölhoztam, azt most sincs ok visszavonni: mint logikai konstrukció megállja a helyét. Ma mégis úgy gondolom (s éppen Koestler 1933-i látogatása rekonstrukciójának ismeretében), hogy egy másik lehetőségnek nagyobb a valószínűsége: Németh egész egyszerűen összevont, kontaminált két különböző történetet. Azt, hogy a Medvetáncol József Attila még kéziratban, 1932-ben megmutatta neki, a zeneértő s félprofesszionális szinten zongorázó barátnak, s ekkor Bartók azonos című darabjáról is beszélgettek - valamint a Berényvillában történteket: a Medvetánc elzongorázását. Az összevonás, a két emlékkép egybecsúszásának lélektani alapja pedig az lehetett, hogy József Attila alighanem ekkor, a zongorajáték után is vitt Némethnek egy verset: A boldogság nyitott könyv, tessék olvassák címűt, ami közös 207