Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Német Andorról - Magyar esszék (Budapest, 2007)
Kafka vonzásában. Németh Andor érdeklődésének egyik irányáról
sőbbi versein érezhető. [...] Na mármost, Attila jelentette nekem, hogy az Imago nevű pszichoanalitikus folyóiratban megjelent egy közlemény Kafkáról. Az orvosának megvan ez a szám, menjek fel hozzá, és kérjem el tőle. Erre én meglátogattam Attila kezelőorvosát, Rapaport Samut” (A szélén behajtva. Bp., 1973. 649.) - s ebből a fölmenetelből bontakozott ki Németh pszichoanalitikai kezelése (ami egyébként nem hozta meg a kívánt eredményt). Az elbeszélt történet fő szála, az analízis elkezdésének története szempontunkból most másodlagos jelentőségű, az igazán érdekes a két Kafka-adalék: a posztumusz regények és az Imago Kafka-értelmezésének említése. A kérdés azonban az: mikor történhetett mindez? Rába György, aki elsőként ismerte föl az Emlékiratok e helyének irodalomtörténeti fontosságát, forrásértékét, 1931-re datálja az elbeszélteket (Rába György: József Attila és Franz Kafka. Nagyvilág, 1980. 11. sz. 1707.). S kétségtelen, több körülmény is e datálás mellett szól: József Attila 1931-ben csakugyan Rapaport Samu páciense volt, az Imago 1931. évi 1. száma közölte Hellmuth Kaiser Németh emlegette tanulmányát (Franz Kafkas Inferno. Eine psychoanalytische Deutung seiner Strafphantasie, 41-103.), s 1931 végén, 1932 elején József Attilánál volt kölcsön Rapaport doktor egyik /maga-példánya - 1932. február 26-i levelében legalábbis azt kérte, hogy Hódmezővásárhelyről küldjék föl neki ott maradt könyveit, így a Rapaporttól kölcsönkapott Imagot is (Miklós Tamás: Kedveseim! József Attila kiadatlan leveleiből. Kritika, 1987. 8. sz. 6., vö. Lengyel András: A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Bp., 1996. 77.). Nagy a valószínűsége tehát, hogy Kaiser Kafka-tanulmányának „képbe” kerülése, amelyre Németh még évtizedekkel később is emlékezett, csakugyan 1931-ben, vagy - ami valószínűbb - 1932 elején (az Imago Hódmezővásárhelyről való visszakerülése után) történt. Azaz, Németh Andort ekkor már foglalkoztatta a Kafka-probléma, méghozzá olyannyira, hogy még az életmű pszichoanalitikai interpretációja is érdekelte. A posztumusz regények megismerésének s megvásárlásának időpontja azonban már lényegesen bizonytalanabb. Rába György is fölhívja a figyelmet arra, hogy A per 1925-ben, A kastély pedig 1926-ban már önállóan megjelent (Rába 1980. 1707.), Németh Andor tehát már akár a húszas évek közepén is ismerhette ezeket. Ugyanakkor elgondolkodtató az, hogy Németh az Emlékiratokban arról ír, a regényeket egyszerre „fedezte föl” a Vilmos császár úti könyvke254