Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
kát, egységes összképet alakítsunk ki mindarról, ami eddig csak speciális nézőpontokból volt megismerhető. A kérdéskör újratárgyalása természetesen nemcsak két alkotó személyes viszonyának alakulástörténetét világítja meg, nemcsak „adalékokat” ad életútjuk és pályájuk történetéhez (ez a forrásokhoz való hozzáférés egy korábbi szintjén már egyébként is megtörtént), hanem s mindenekelőtt ezeket az adalékokat az irodalom szociokulturális történetének konstitutív mozzanataiként mutatja föl. Két, más-más generációhoz tartozó jelentős alkotó viszonya ugyanis egyszerre két, társadalomtörténetileg is jellemezhető ember és két, nagymértékben egyedi szövegkorpusz sajátos interakciója. Ha tetszik: szociológiai realitás és intertextualitás, amelyet az életrajz menete fog egybe és a keletkező műalkotások fejeznek ki. Együttes vizsgálatuk magát az irodalmi folyamatot, mint szociokulturális történést segít megérteni. S ami speciálisan helyi érdek, de mai lehetőségeink szempontjából egyáltalán nem súlytalan kérdéskör: megvilágítja egy szociokulturális térnek, a vidéki nagy- és kisvárosnak, majd a vidéki nagyvárosnak és a nagy kulturális centrumnak a viszonyát, adott irodalmi lehetőségeit. Azaz, fény derül rá, mi ezeknek a szociális tereknek a valóságos, konkrét szerepük az irodalmi műalkotások létrejöttében. 2. József Attila és Juhász Gyula megismerkedése, s a diákköltő Juhásztól való fölfedezése, vélnénk, viszonylag jól ismert. A történet azonban meglehetősen lukas. Már a megismerkedés körülményei is csak hipotetikusan rekonstruálhatók, jóllehet Péter László plauzibilis föltevése meggyőzőnek tetszik. Eszerint a megismerkedés Makón történt, 1922. február 25-én, amikor a Makóra látogató Juhász Gyula a Korona Szálló emeleti nagytermében Kiss Józsefről tartott előadást (Péter László: József Attila közöttünk. 1980.). A verselgető makói gimnazistát, e föltevés szerint, ekkor mutatta be Juhásznak Espersit János makói ügyvéd, aki mecénáskodó irodalomkedvelőként mindkettőjük pártfogolója volt. Maga Espersit ugyan később másként emlékezett, a József Attilára való fölfigyelés érdemét Ga-175