Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)

A "vidéki" költő

azt is följegyezte, hogy hogyan lehet megtudni bécsi ismerősei cí­mét: „Címek 2000 K (20 Groschen)-ért megtudhatók Meldungsaint Schotteuring, rendőrök tudják.” (Ezt Juhász valószínűleg útitársától, a szegedi rendőrkerület főkapitányától, Szalay Józseftől tudta, aki mint főrendőr az ilyesmiben jártas lehetett.) Valószínű tehát, hogy helyi tájékozódása során Juhász Gyula egyesek címét hivatalosan tudakolta meg, másokhoz viszont közvetlenül, ismerősök, például éppen József Attila útbaigazításai segítségével jutott el. A bécsi kirándulás pontos menetrendje természetesen nem álla­pítható meg; a tíz nap történetét bemutató Péter László is csak összegző képet ad. Szerencsére van egy adalék, amely némileg megvilágítja az időrendet is. Konkrétan tudjuk, hogy Juhász Gyula szobrász barátjának, Petri (Pick) Lajosnak Ausztriában élő rokona, Pick Móric (1883-1944), aki a szegedi szalámigyár résztulajdonosa volt, már az első napokban kereste a kapcsolatot a szegedi költővel. 11-én, kedden erről Juhász így számolt be Kilényi Irmának: „Pick Móric keresett telefonon, de én magyar telefonon sem tudom meg­értetni magam tőkésekkel, hát még osztrákon.” Majd hozzátette: „A bécsi népet szeretem és tanulmányozom. (S a bécsi szépet!)” A ta­lálkozó mégis létrejött - valószínűleg egy héttel később, azaz 17-én. A thematák között van ugyanis egy programemlékeztető: „Vasárnap Gáspár (Ignotus) / Hétfő délben Pick Móric / du. 4-1/2 5 Imperial / [(] Reinitz Hatványhoz) / Kedd. Baila? (Imperial) / Kassák (Opera­­kávéház)” Ha igaz, hogy erre a találkozásra 17-én (s nem még 10- én) került sor (márpedig ez nagyon valószínű, hiszen ilyen program közvetlenül az érkezés után még korai lett volna), akkor egy fontos kronológiai fogódzóhoz jutottunk. Mielőtt azonban ennek tanulsá­gait kamatoztatnánk, célszerű tovább kísérni a Pick-ügy történetét. Juhász ugyanis, ha egy utalás erejéig is, de Szegedre hazatérve Tö­mörkény Bécsben című cikkében (amely a Délmagyarország 1926. május 30-i számában jelent meg), még szólt erről a találkozásról: „Pick Móric foldink erlaui könyvtárában bizony a főhelyen sora­koznak Tömörkény összes müvei (bár sok szegedi könyvespolcról el lehetne ezt mondani) és ő jelentette nekem, hogy Neumann pro­fesszor, a magyar származású jeles nőorvos állandóan Tömörkényt 195

Next