Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)
A "vidéki" költő
tott dedikációja: Juhász Gyulának, / igaz barátsággal, / tiszta szeretettel / köszönöm Néked e könyvvel, / hogy vagyok. I Pest, 1929. febr. / József Attila / Elhagyatottságomban erőt / adnál, buzdítanál, ha / szólalnál - mint egykor, / legelőször - e dalocskák / felől a Széphalomban. / Ölel Attila (Kát. 392). Ez az ajánlás s a hozzá fűzött utóirat önmagáért beszél. Szimbolikus, hogy ez a kötet, amely az első már érett, utólag is mindig vállalt kötete lett költőjének, ezzel a vallomással maradt ránk. Ha jól meggondoljuk, Juhász Testamentomba írott ajánlásának („Szerelmes fiam”) pandanja ez, hiszen köszöneté nem egyéb, mint fiúi vallomás („köszönöm Néked [...], hogy vagyok”). De jelképes ez a gesztus azért is, mert a kért kritika, amelynek az „elhagyatottság”-ot oldania kellett volna, immár nem születhetett meg. Juhász Gyula, mint köztudott, éppen ezekben a hetekben omlott össze, kezdte meg élőhalott létét. 10. Juhász Gyula megbetegedésével, elhallgatásával azonban ez a kapcsolat nem szűnt meg teljesen, csak egy másik síkra helyeződött át. S egyik oldala tovább élt: József Attila gondolataiban jelen maradt mestere - költészete is, de maga az ember is, aki életét oly jelentékenyen befolyásolta. Mestere költészete, bár immár egy egészen más nézőpontból, Juhász betegségbe zárkózása után is foglalkoztatta. Erre két fontos forrás is rendelkezésünkre áll: egy nyilvános, s egy önmaga számára készült. Az előbbi A Toll 1930. január 10-i számában megjelent nevezetes Babits-pamflet, Az istenek halnak, az ember él című „tárgyi-kritikai tanulmány” (JAÖM, 3:48-60). Ez, mint ismeretes Babits költészetének éles hangú, „veséző” kritikája - aligha lehet Babits melletti elfogultsággal vádolni. (Hogy a József Attila-Babits viszony hogyan alakult, s mi volt e pamflet megírásának oka, nem ide tartozik.) Nem kapott azonban kellő figyelmet az, hogy ez a negatív kritika Babits költészetét az Adyéval, a Kosztolányiéval és a Juhász Gyuláéval összevetve jellemzi. S Babits könyve ezen összevetések eredményeként bizonyul könnyűnek. Szempontunkból mindebből persze csak az a fontos, hogy itt Juhász Gyula költésze-203