Lengyel András (szerk.): Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula - In memoriam (Budapest, 2009)

A "vidéki" költő

ne, de a sorsa miatt nem érhet rá, ugye? Higyje el, hogy ha van ma hazai költő, aki magát szívből szereti és becsüli, elsősorban Juhász Gyula az. Bízzék, ne lankadjon, írjon tovább, tanuljon tovább, ma­gának nem szabad és, ha akarja, nem lehet elkallódni! Durate et vosmet rebus servate secundis! Ez a horàci sor legyen jeligéje és győzni fog! Öleli öreg barátja Juhász Gyula Ez a levél önmagáért beszél; nem kétséges, ez az egész kapcsolat alapdokumentuma. Két megjegyzés kívánkozik csak hozzá. 1. A szöveg nyilvánvalóvá teszi, hogy Juhász nemcsak az ifjú költő le­vélben küldött „újabb” verseit ismerte, hanem a korábbiak egy ré­szét is. S bár már a korábbiak ismeretében is József Attila fölfede­zésére törekedett, az új versek (s a hozzájuk tartozó kísérőlevél) most megerősítették szándékában. 2. Az is nyilvánvaló azonban, hogy Juhász nemcsak a versekben megnyilatkozó tehetség jeleire figyelt föl, de észrevette azt a sorsképletet is, amely versírásra s önmagának versben való kifejezésére késztette József Attilát. Ész­revette, hogy itt nem pusztán egy költői pálya elkezdése a tét, ha­nem egy önerősítő funkció megélésének elősegítése, visszaigazolá­sa is: „Hiszen igaz, maga még ráérne, de a sorsa miatt nem érhet rá, ugye?” - kérdezte, s ez a mondat éles szemű s ugyanakkor empati­kus megfigyelést rögzít. (Nem kétséges, ezt Juhász személyes ta­pasztalatokból szűrte le.) József Attila, mint már utaltunk rá, másnap, augusztus 18-án kö­szönte meg a biztatást („igaz nagy szeretettel köszönöm szívből­­fakadt meleg levelét” - írta mesterének), s egyúttal újabb verseket is küldött. Ekkor küldte meg a Szeged alatt című, Juhászt köszöntő költeményét is. Jellemző a levél üdvözlő formulája: „Forró karok­kal öleli újfent életrefakadt öccse / Attila” (JAVL 32). Levelében József Attila azt írja, hogy nem remél választ, ám megfogalmazása sejteti, valójában nagyon is várta az újabb levelet. Valószínűleg ennek fölismerése motiválta Péter Lászlót, amikor a kapcsolat folytatását így foglalta össze: „Fölbátorodva újabb verse-179

Next